A székely-magyar testvériség szobra

– A székely-magyar testvérségről mi más juthatott volna eszembe, mint Hunor és Magyar, akik vállvetve küzdöttek egymás mellett 

– mesélte a makói fafaragó, Bárdi Andrea arról az alkotásról, amit a ferencszállási önkormányzat felkérésére készített az erdélyi testvértelepülés, Székelydobó számára. A Hargita megyei, Székelyudvarhelytől 10 kilométerre fekvő 550 lelkes erdélyi falu 2011 óta testvértelepülés; a ferencszállási községháza előtt látható székely kapu innen származik, 2013-ban kapták ajándékba.

A művésztanárt már bemutattuk a Délmagyarországban: ő az, aki többek között arról ismert, hogy különböző fesztiválokon láncfűrésszel farag ki szobrokat. Ez a mostani darab persze hagyományos technikával készült, mézéger fából, nagyjából 3 hét alatt. 

– Van egy mondás, miszerint nem azok tartoznak össze, akik egymásra néznek, hanem akik együtt néznek ugyanabba az irányba, ezért néznek mindketten előre, ránk. Felettük a szarvas, aki az agancsai között tartott vezérlő csillaggal mutatja a helyes utat. A régi magyar tarsolylemezekről vett palmetta-motívumokkal foglaltam keretbe a képet 

– magyarázta az áttört dombormű szimbolikáját.

A ferencszállásiak azért éppen őt kérték fel a szobor elkészítésére, mert a faluban többször volt már kiállítása. A dombormű ajándékba készült, és nemrégiben vitték el Székelydobóra, a testvértelepülések ottani találkozójára. A későbbiekben a helyi közösségi ház egyik ékessége lesz.