2022.08.13. 18:31
Forrón és csípősen az igazi
Mintegy húsz bográcsban rotyogott a halászlé a szentesi Tisza-parton. A főzők általában tutira mentek, a jól bevált receptjeiket vették elő, de azért néhány érdekességgel is lehetett találkozni: volt olyan kondér, amelyben „lábashal” is főtt.
Fotó: Majzik Attila
Már a gátoldalból a strand felé zötykölődve is lehetett érezni, hogy van valami a levegőben, amikor azonban az ember a partra ért, már egészen biztossá vált, hogy a Tisza-parton megint kifőztek valamit. A partfürdőn tizedi alkalommal rendeztek halászléfőző partyt, ahol annak próbáltunk utánajárni, mitől lesz igazán finom egy halászlé.
Dobos András állatorvos, aki magyar szürkeharcsát főzött például a minőségi alapanyagokra esküszik, de egy titkos hozzávalót is megosztott velünk.
– Ebben a halászlében hat és fél kilogramm harcsacsont van, csak a tiszta gerince, amelyet a Rákóczi utcai halasnál szereztem be. Ezt hajnali kettőtől délelőtt tízig főztem ugyanennyi hagymával. Nem préselem, nem passzírozom, csak mindig a tetejéről szedegetek le
– részletezte a bográcsban gőzölgő finomság előtörténetét Dobos András.
Forrón és csípősen az igazi. Fotók: Majzik Attila
Fotók: Majzik Attila– Fontos, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk, a pirospaprikát például mindig ugyanannál a bokrosi termelőnél veszem már évek óta. Azért egy jó adag türelem is kell, meg egy pár összeveszés az asszonnyal; körülbelül kilónként egy veszekedés kell a jó halászléhez
– tette hozzá nevetve.
A főzőtársaságok nem csak a halászlére, de a körítésre is odafigyeltek: láttunk gyönyörű, ropogós héjú, halmintás erdélyi cipót, sült halat, palacsintát, sőt, még „lábashalat” is. Utóbbit a polgárőrök készítették, a halsültjük mellé csirkepörkölttel is készültek.
Szentkirályi Tamásék társasága a hagyományos vonalat követte, ők pontyot tettek a bográcsba. Azoknak, akik nem szeretik a halászlét, palacsintával készültek: sütöttek kakaóst, fahéjast és házi baracklekvárost is.
– Egy egyszerű pontyhalászlét főztünk két-három kilogramm körüli halból, nincs benne semmi extra. Hacsak az nem, hogy szeressen az ember főzni, hogy szívesen, örömmel csinálja
– árulta el Szentkirályi Tamás.
– A halászlé csípősen jó, de úgy módjával tettem bele, hogy lehessen érezni a hal ízét is
– tette hozzá.
KÉPALÁ: Tizedjére rendeztek a szentesi Tisza-parton halászléfőző partyt. Fotó: Majzik Attila