Gyuris Lászlóval nagyija szerettette meg szakmáját

Timár Kriszta

Gyuris László immár kétszeres cukormentes torta-győztes, és ő készítette a megye tortáját is idén. Fotók: Karnok Csaba

Immár másodjára készítette el az ország legjobb cukormentes tortáját Gyuris László. A szegedi mestercukrásszal, akinek alkotásai többször voltak már döntősek a Magyarország Tortája versenyen, illetve a megye tortája címet is birtokolja, nagymamája szerettette meg a sütést, szakmájáért pedig annyira rajong a mai napig, hogy 68 évesen el sem tudja képzelni, hogy egyszer abbahagyja a munkát.

Gyuris László, az A Cappella és a Virág Cukrászda üzemeltetője idén több olyan tortát is alkotott, amelyekkel díjakat, illetve elismeréseket szerzett. Azt követően, hogy március végén megnyerte a Csongrád-Csanád megye tortája versenyt Csanád vezér csemegéje nevű édességével, mindkét kategóriában döntőbe jutott, vagyis a legjobb öt közé választották a Magyarország tortája versenyben is. Karmelita nevű alkotása végül nem nyert díjat, a cukormentes kategóriában nevezett Nagyi kedvence azonban igen, így a szegedi mestercukrász immár másodjára nyerte meg a Magyarország cukormentes tortája versenyt. 2019-ben ugyanis egyszer már győzött Kicsi gesztenye nevű süteménye ugyanezen a versenyen.

Kisgyerekként együtt sütögetett a nagyijával

Az aranykoszorús cukrászmester idei győztes alkotását nagymamája emlékének ajánlotta, ezért kapta ezt a nevet a málnás-fehércsokoládés finomság. Mint mesélte, vele készítette az első süteményeit, így szerette meg ezt a szakmát.

Édesanyám dolgozott, ezért sokat voltam mamámmal. Csodálatos asszony volt. Soha nem fegyelmezett, mindig csak jót adott. Még akkor sem kiabált, amikor összekentem a lakást tojáshabbal. És akkor is előhúzta a csokit a zsebéből, amikor nem lehetett kapni

mondta.

A finom illatok és a közös emlékek hatására Gyuris László, miután elvégezte az általános iskolát a dorozsmai Jerneyben, némi kitérővel Nagykőrösre ment, mert akkoriban ott volt a legjobb pék-cukrász képzőhely.

Igazából édesapám azt akarta, hogy autószerelő legyek. Két évet jártam is miatta ilyen képzésre, de sosem szerettem meg. Mindig piszkos volt ugyanis a kezem, ami megnehezítette a lányokhoz való közeledést. Tizenhat éves koromban azonban elveszítettem őt, és ezután át is jelentkeztem a cukrász szakra

beszélt tanulmányai kezdetéről. A szakmája megszerzése után is azonban folyamatosan képezte magát, de mint mondta, a legtöbbet Szervánszky Lászlótól tanult.

Soltvadkertre járt át süteményeket készíteni

Abban az időben a vajkrémes sütemények világát éltük: vízzel lazították a margarint a töltelékhez. Nem voltak saját alkotások sem, a meglévő tortákat gyártotta mindenki. Szervánszky volt az első, aki felülírta hazánkban a tradicionális cukrászatot, és bátran felvállalta, hogy mást csinál, mint a többiek. Hajlandó volt társítani bármit bármivel, én ezt a kísérletező szellemet szerettem benne. Sokat köszönhetek neki, mert úgy vett a szárnyai alá, mintha a testvére lettem volna. Délutánonként átjártam hozzá Soltvadkertre és próbálgattuk az újabb és újabb ízkombinációkat. De együtt jártunk Franciaországba, Svájcba és Olaszországba is mindenféle továbbképzésekre

idézte fel az 1995-től tartó fontos időszakot az életében Gyuris László, aki azt vallja, innentől lépett ki ő is az átlagos cukrászok sorából.

A fagylaltokat például a mai napig úgy készítem, amilyen alapokra ő helyezte ennek a gyártását – kényelmi termékek mellőzésével. De tőle tanultam meg csokoládét is készíteni, amelyet azóta sem vásárolok ennek köszönhetően

tette hozzá.

A szegedi cukrász ekkor nyitotta meg első saját cukrászdáját is. Az újszegedi Indiáner, amely komoly mérföldkő volt a domaszéki és üllési bérlemények után, a mai napig üzemel. Igazi karrierje beindulását azonban 2003-tól datálja, amikor megnyitotta a belváros szívében az A Cappella Cukrászdát.

Ez indította be a magasabb szintű cukrászatot az életemben, és azóta is folyamatosan fejlődök, hiszen a technológia és az elvárások is rohamosan kerülnek magasabb és magasabb szintre. Elég csak összehasonlítani a két győztes cukormentes tortámat, 3 év alatt mennyit változott a világ. A Nagyi kedvencét például már egy teljesen új technológiával készítettem, így egészen más textúrája van, mint a korábbi süteményeimnek

fogalmazott.

Örömet szeretne okozni süteményeivel

Gyuris László egyébként 68 éves kora ellenére még mindig hatalmas lelkesedéssel dolgozik: van, hogy reggeltől másnap hajnalig a műhelyben van. Imádja az édességet, maga is akár napi több szelet tortát megeszik, azt azonban még jobban szereti szakmájában, hogy boldogságot tud vele okozni másoknak.

Cukormentes tortát például ezért szeretek különösen készíteni. Régen, ha egy család bement a cukrászdába, az ételérzékeny gyereknek csak egy tölcsért tudtak kérni. Egy gyereknek azonban nagyon nehéz megértenie, hogy miért nem eheti azt, amit a többiek. Örülök, hogy én azt tudom mondani, hogy van cukor- és gluténmentes süteményünk is, ráadásul olyan, amely ízében sem kevesebb, mint a hagyományos édességek. Ezeknek a fiataloknak az őszinte mosolyától, miközben, falatoznak, sírva tudok fakadni. Ez nagyobb boldogság számomra, mint bármilyen szakmai díj

fogalmazott a cukrászmester, aki elárulta: még mindig tele van ötletekkel.

Imádok versenyezni, és az sem veszi el a kedvemet, ha valahol nem nyerek. Rengeteg tervem van még tortával és fagyival is. Most egyébként elsősorban az utóbbira koncentrálok, új ízvilágot alakítok ki. Természetesen ez is, ahogy a tortakészítés is, csapatmunka, fontos, hogy a kollégáim is partnerek benne

mondta a cukrászmester, aki elárulta, ettől függetlenül csak egyetlen ember van, akinek a véleményét figyelembe veszi az alkotás során. Arra a kérdésre, tervezi-e már a nyugdíjas éveket, Gyuris László határozott nemmel felelt.

Meg is halnék, ha vége lenne az aktív éveimnek

mosolygott.

Számára az alkotás lényege, hogy boldogságot tud vele okozni másoknak.

A cukrászmester elmondta, folyamatosan fejlődik, hiszen a technológia és az elvárások is rohamosan kerülnek magasabb és magasabb szintre.