Olasz barátaikkal közösen őrzik az első világháború emlékét

Számtalan kiállítás, történelem szakos középiskolai pedagógusok doberdói tanulmányi útja, 7-8. osztályosoknak szóló történelmi vetélkedők, sakk­osztály létrehozása, az első világháborús emlékek felkutatása, annak ismeretterjesztése – csak néhány dolog azok közül, amelyeket a 2007-ben alakult szegedi Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesületnek sikerült elérnie. Budapesti hadtörténészek, levéltárban dolgozó szakemberek, valamint a San Martino del Carso-i Karszti Barlangkutató Egyesület Történelmi Kutatások Csoportja segítségével már több olyan emléket is fel tudtak kutatni és újítani, amelyek Doberdón találhatók. 

Szerkesztőségünkbe látogatott Murányi Gábor, a Meritum Egyesület elnöke, valamint Szanka József és Csáki Béla, az egyesület tagjai, akik arról számoltak be, hogy a felújított emlékhelyeket már háromnyelvű ismeretterjesztő táblákkal is ellátták, így a magyarok, az olaszok és a szlovének egyaránt információt tudnak szerezni arról, hogy egy-egy helyen mi történt a Nagy Háború alatt, melyik helyszín miért emlékezetes. 

Elárulták, a közelmúltban Doberdón jártak, ahol egy kavernát újítanak fel, amely József főherceg dolinaként volt ismert, egyik fő funkciója pedig az volt, hogy annak idején oda menekítették ki a falu harangját. Megjegyezték, három éve kezdődött a kaverna felújítása, ami egyébként magánkézben van, de a tulajdonos partner a munkálatokban, valamint a San Martino del Carso-i egyesület is segíti a felújítást. Egyelőre a törmelékek kihordása zajlik, ezt követően indulhat el a közös gondolkodás, hogy milyen tartalommal töltsék meg, de az már biztos, hogy szabadtéri kiállítóhellyé szeretnék alakítani. 

Szegedre látogatott az olasz barát 

A San Martino del Carso-i civil szervezet elnöke, Gianfranco Simonit egyébként a hétvégén Szegeden járt, így közösen mentek Erdélybe, Úz-völgyébe, ahol minden év augusztus 26-án megemlékezést tartanak, ekkor az első és második világháborúban itt elesett hősök előtt róják le tiszteletüket. Kiderült, Romániában is tevékenykedik a szegedi egyesület, ugyanis ősszel egy gúlát avatnak fel a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékére. 

De Gianfranco Simonittal az elmúlt napokban egyeztettek arról is, hogy ősszel újabb információs táblákat helyeznek ki a közelmúltban feltárt emlékhelyeknél Olaszországban, valamint az olasz egyesület múzeumáról, a Mt. San Michele szabadtéri múzeumról egy magyar nyelvű kiadványt is készítenek, valamint a tervek szerint magyarra fordítanak majd több, olasz nyelven íródott háborús naplót is, ezt a munkát egyébként az olaszok már elkezdték a magyar naplókkal, most pedig ők is folytatni szeretnék, hiszen ez a történelemmel foglalkozó kutatók számára is jelentős segítség lehet. 

Hírét viszik a haditetteknek 

A szegedi egyesület tagjai beszámoltak arról is, hogy idén nyáron jelent meg egy kötetük a Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat támogatásával a szegedi 46. gyalogezredről, amelyből valószínű második kiadás is lesz, melyet olasz fejezettel bővítenek ki. A kötet iránt hatalmas az érdeklődés, ami az egyesület szerint nem véletlen, hiszen ez volt Szeged háziezrede, itt toboroztak, ráadásul Makót és környékét is érintette. Megjegyezték, példásan híresen működő ezred volt, József főherceg az egyik legjobb katonai alakulatnak tartotta. 

Az egyesület célja az, hogy hírét vigyék az első világháborús haditetteknek, ezzel megőrizve azok emlékét, hiszen majdnem minden megyei családnak van olyan felmenője, aki az olasz fronton küzdött és ott fejezte be a harcot. Éppen ezért szerveznek történelmi vetélkedőt is, hogy már egészen fiatalon megismerkedjen a megye diákjai a történtekkel, ráadásul a fődíj mindig egy történelmi kirándulás, így akár a doberdói harctérre is eljuthatnak. 

Úgy vélik, hogy annak, aki Olaszországban jár, érdemes ellátogatnia az autópályától tíz percre fekvő egykori csatatérre, hiszen sok érdekes dolgot láthat, értékes információkkal gazdagodik a családja és a saját múltjáról is. Még egykori lövész­árkok is láthatók itt töltényhüvelyekkel, így pontosabb képet alkothatunk arról, hogy mi is történt ott a háború során. 

Láthatóvá teszik az emlékhelyeket 

Gianfranco Simonit Balogh-Stampf Mariann tolmács segítségével lapunknak azt mondta, először 2010-ben jártak Szegeden, miután Kókai László naplójából értesültek arról, hogy Szegeden van az a fa, amely egykor San Martino del Carsóban állt, ezért meg is tekintették azt a Móra-múzeumban, ekkor ismerkedtek meg a Meritum tagjaival is. Hamar jó kapcsolat alakult ki közöttük, eközben pedig rájöttek, hogy a céljaik közösek, azt szeretnék, ha az emberek, főleg a fiatalok megismerjék a Nagy Háború emlékeit, de mindezt nem politikai vagy anyagi okból teszik. 

Hangsúlyozta, egyre jobban elmélyülni látszik az, ami 2010-ben elindult, ma már úgy érzik, hazajönnek ide, és bíznak abban, hogy a Meritum tagjai is így érzik ezt, amikor Olaszországba mennek. Beszámoltak arról is, hogy az 1990-es évek óta foglalkoznak azzal, hogy láthatóvá tegyék a magyar–osztrák egységekhez és az olaszokhoz köthető emlékhelyeket, a múzeumot pedig 2007-ben nyitották meg, ezzel emléket állítva a Nagy Háborúnak. 

Megjegyezte, a fát, ami a mi tudatunkban doberdóiként szerepel, azt ők magányos fának nevezik, és ezt a fát a Meritum Egyesülettel való együttműködésük révén 2013-ban el tudták vinni Szegedről, és ki tudták állítani a saját múzeumukban, majd 2015-ben Rómában, az Olasz Egység Múzeumában is be tudták mutatni. Emellett több kiállítást is tudtak már szervezni Magyarországon és Olaszországban egyaránt. 

Préselt virágok levélbe rejtve 

A magyar és az olasz szervezet kiállításait egyébként nagyban segítette és segíti Szanka József magángyűjteménye, 40–50 éve gyűjti a relikviákat, dokumentumokat, 25–30 éve pedig szisztematikusan a katonai, azonban belül az első világháborús naplókat, leveleket, tárgyakat. A levelek között például vannak olyanok is, amelyek préselt virágokat tartalmaznak, ugyanis az egyik katona a kedvesének mindig mellékelt egy virágot is a levélhez, így lekövethető, hogy melyik évszakban milyen virágok nyíltak, amikor ott járt a sereg. 

Hazájuknak tekintik országunkat 

Gianfranco Simonit közölte, folytatják az emlékhelyek felkutatását, amelyhez nem az olasz, hanem a magyar Honvédelmi Minisztériumtól kaptak támogatást, és bíznak abban, hogy erre az együttműködésre a jövőben is számíthatnak. Leszögezte, Magyarországot is a hazájuknak tekintik, jobban is ismerik már a szervezetüket itt, mint Olaszországban. 

Érdekesség egyébként, hogy a doberdói fa helyére a Meritum Egyesület a kivágás után 100 évvel új eperfát ültetett Juhász Tünde korábbi kormánymegbízottal közösen, amelyen azóta sok-sok szalag lobog, amelyet a magyar turisták vittek oda, valamint koszorúk is találhatók a földön. Ahogyan az első szegedi olimpikon, Gönczy Lajos atléta emléktáblájánál is, ugyanis ő is a fától nem messze, egy robbanásban vesztette életét a háború során.