Az 1956-os forradalom utáni megtorlásokat kutatták

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások igazságügyi dokumentumainak rendszerezett feltárása érdekében Emlékezés és emlékeztetés címmel közös kutatási programot indított Darák Péter, a Kúria elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész és Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

Utóbbi szerda este a Mathias Corvinus Collegium szegedi képzési központjának vendége volt, ahol elmondta 1956-ról nem lehet Szeged nélkül beszélni, mert itt kezdődött minden, itt jött létre a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége Kiss Tamás másodéves jogász hallgató kezdeményezésére. A MEFESZ pártállamtól független, ifjúsági szervezet volt, amelynek tagjai olyan követeléseket fogalmaztak meg, amire egészen addig nem volt példa: kérték a szovjet hadsereg kivonulását, a többpárti választásokat, valamint a koncepciós perek felülvizsgálatát is – mutatott rá.

A történész arra emlékeztetett, hogy sokak mellett Perbíró József és Kováts József volt az igazi szegedi 56 motorja, ők voltak azok, akik törvényes mederbe terelték a forradalmat. Perbíró professzorról a szakember elmondta, ő volt az, akinek sikerült 1956. október 26-án megfékezni a Széchenyi téri eseményeket, amikor Gyurkó Lajos, a harmadik hadtest parancsnoka azt ígérte, hogy ha tüntetés lesz a téren, akkor a tömegbe lövet. Meg is tette, egy fiatal pedig elhunyt, azonban Perbírónak sikerült elérnie azt, hogy a forradalmárok hallgassanak a szavára. Az akkor 21 éves Kováts Józsefről azt mondta, piarista diák volt, aki egy évet járt az orvosira, mert tiltakozott az iskolák államosítása ellen, és felügyelte a forradalmárok részéről a rendőrséget.

A NEB elnöke közölte, Kováts „jutalma" az lett, hogy kivégezték, mai napig nem tudni, hol van, míg Perbíró professzorra hosszú börtön várt, 1963-ban szabadult, a katedrára pedig sosem térhetett vissza.

A kutatás kapcsán Földváryné Kiss Réka közölte, emléket szerettek volna állítani a közös munkával, valamint arcot szerettek volna adni '56-nak és a megtorlásoknak. Megjegyezte, egy adatbázist is létrehoztak a 162 perről, ez a www.perek56.hu oldalon érhető el. Rámutatott, a kádári megtorló gépezet hozott olyan módosításokat, amelyek alapján már 16 éveseket is halálra lehetett ítélni, így történt ez Mansfeld Péterrel, a pesti srácok egyikével is, akit kétrendbeli gyilkosságra szövetkezés miatt ítéltek el, majd 1959. március 21-én, a tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján végeztek ki.

A történész szerint kellett egy olyan bírósági rend, amely lehetővé tette, hogy a megtorlás tömeges legyen, valamint biztosítani tudták azt is, hogy a politikai céloknak megfelelő ítélet születhessen. Sőt, ahol nem így történt, ott újratárgyalták a pereket. A legfelsőbb bíróság tagjainak majdnem fele azonban nem vállalta ezt a fajta ítélkezést, országosan csaknem 100 jogász mondott nemet a megtorlásokra.

Az előadás előtt egyébként Földváryné Kiss Rékával podcastet készítettünk. A megdöbbentő történetekben gazdag beszélgetést  olvasóink október 23-án a delmagyar.hu oldalon hallgathatják majd meg.