Tárcsás telefonért mentünk, de csak lángost ettünk - Fotók

Az egész történet már több mint egy hete kezdődött, amikor Gémes Sándor fotós kollégám azzal állt elő, hogy kellene neki egy régi, tárcsás telefon. Vagyis nem neki, hanem az egyik ismerőse gyerekének. Megnéztem neki az interneten, ahol voltak ugyan telefonok, de elég drágán, olyan 5 és 10 ezer forint körül adták őket.

Ekkor beszéltük meg, hogy a hétvégén úgyis dolgozunk, úgyhogy összekötjük a kellemest a hasznossal, és elmegyünk a dorozsmai vásárba, mert ha valahol, ott biztos találunk ilyen masinát.

Kilenc órakor indultunk, negyed 10-re már a vásárnál voltunk, és már messziről látszott, hogy legalább kétszer annyian vannak mint két hete. Úgyhogy csak nőtt bennünk a lelkesedés, hogy telefonnal jövünk ki a kapun. Hát, nem így lett.

Nagy nehezen találtunk parkolót, és nekiálltunk a keresésnek. Ahogy sejtettük, tényleg nagyon sokan voltak, árusok és nézelődők, sőt vásárlók is tolongtak a vásártéren. Szépen sorban haladtunk, és ismét csak rájöttünk arra, hogy mennyi minden van itt. A csoki-dezodor-mosószer hármast árusítókon átvágva először egy egykerekű biciklit találtunk, amit senki sem mert kipróbálni, ami nem is csoda. A medvék szoktak ilyenekkel közlekedni a cirkuszban. Ami még érdekes volt, hogy valaki el akart adni két Simson motort. Aki valaha is motorozott a múlt rendszerben az országban, annak nem kell bemutatni ezeket, legendás járgányok voltak. Mondjuk 420 ezer forint lehet, hogy kicsit sok darabjáért. Ekkor már nagyjából egy órája kószáltunk, de telefonnak még a nyomát sem láttuk.

Már-már halottnak tűnt a remény, amikor megláttunk egy – ugyan nem tárcsás, hanem – nyomógombos telefont. Ekkor foszlott szét a remény bennünk teljesen. Aki ezt árulta, azt mondta, hogy van neki egy klasszikus tárcsás fekete telefonja, de azt eszében sincs eladni. Volt még egy hely, ahol régi mobiltelefonokat kínáltak, de ott is azt mondta a srác, hogy nincs neki olyan, mi nekünk kéne. Így nem lett vasárnap tárcsás telefonunk.

A lángos amúgy finom volt, mint mindig. Egy rövidnadrágért pedig már az egyik nagy bevásárlóközpontba ugrottunk be.