A megbocsátás témájáról beszélgettek a vallások képviselői

2023.04.24. 20:40

Egy asztalhoz ült a pap, a rabbijelölt, a lelkész és a hindu szerzetes - Fotók

Sokakat vonzott a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium hétfői, vallásközi kerekasztal-beszélgetése, zsúfolásig telt a hittanterem. A téma annak kérdése volt, hogy van-e megbocsátás.

K.K.

Cserháti Sándor evangélikus lelkész, Kendrusz Attila rabbijelölt, Fazakas Attila római-katolikus plébános és Leveles Zoltán Haridzsan hindu szerzetes volt a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium szabadegyetemének vendége. Fotó: Karnok Csaba

Fotó: Karnok Csaba

Egyáltalán mi a megbocsátás, hogyan fogják fel a különböző vallások? Ez volt a nyitókérdése a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium által szervezett kerekasztal-beszélgetésnek, amelynek résztvevője volt Cserháti Sándor evangélikus lelkész, Kendrusz Attila rabbijelölt, Fazakas Attila római katolikus plébános és Leveles Zoltán Haridzsan hindu szerzetes. Az rögtön az est elején kiderült, hogy a különböző vallási vezetők más-más szempontok szerint közelítenek a megbocsátás témájához.

A mi megközelítésünkben, ha mindent Istennel kapcsolatban látok, és ha egy fűszál sem hajlik el az Ő édes akarata nélkül, akkor hogyan érhetne bármi olyan esemény, ami miatt meg kellene bántódnom? Ha szeretetalapú egy kapcsolat, akkor a másik nem tud megbántani 

– reagált a kérdésre Leveles Zoltán Haridzsan. Ugyanakkor mégsem tagadta a megbocsátás létjogosultságát. A megbántódás szerinte ugyanis egy jelzés, hogy még tökéletlenek vagyunk a szeretetben az embertestvéreink iránt. 

Fazakas Attila Jézus tanítását idézte, amely szerint „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer” kell megbocsátani embertársainknak. 

Nyitottnak kell lennünk a bennünket ért bántások elengedésére

 – hangsúlyozta a római katolikus plébános, majd a későbbiekben azon meggyőződésének adott hangot, hogy a lelki terhek testi tüneteket képesek ölteni egy idő után. Elmondta, kórházi ágyak mellett számos hasonló tapasztalatot szerzett már. Azt javasolta, ha nem is másokért, a Jóistenért és magunkért mindenképpen érdemes gyakorolni a megbocsátást. Gyónásra és önvizsgálatra buzdított mindenkit arra hivatkozván, hogy ha nem szembesülünk időről időre a saját bűneinkkel, még elhamarkodottabban vagyunk hajlamosak megítélni másokat.

Kendrusz Attila elmondta, a zsidó vallásnak is fontos része az önvizsgálat, napi kétszer mondanak bűnbánó imát. Válaszában egészen a teremtéstörténetig nyúlt vissza, amikor Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből. A rabbijelölt felidézte, hogy az Örökkévaló először el akarta  pusztítani őket, de végül csak elűzte az első emberpárt, és megbocsátott nekik. Elmondta, hogy a zsidó vallásban külön szabályok  vonatkoznak az Istentől és az embertől történő bocsánatkérésre. Az Örökkévalónak szóló bűnbánat ideje a Jom Kippur, az engesztelés napja, előtte negyven nap áll a rendelkezésükre, hogy az előírások szerint rendezzék az ember-ember közti konfliktusaikat.

Cserháti Sándor evangélikus lelkész kifejtette, a liturgiájukban az úrvacsora előtt közös gyónás zajlik. Úgy fogalmazott, a liturgia legnehezebb kérdése hangzik el ekkor, hogy megbocsátottál-e annak, aki vétkezett ellened. Hangsúlyozta, a bocsánatkérésnek mindig ideje van, a megbocsátást pedig nem lehet sem sürgetni, sem kényszeríteni vagy kiprovokálni. Pláne a megbántott vallási elkötelezettségére hivatkozva.

Abban mind a négy beszélgetőpartner egyetértett, hogy a megbocsátás korántsem könnyű, de szükséges és jótékony gyakorlat, ugyanakkor véletlenül sem egyenlő a megalázkodással. Leveles Zoltán Haridzsan egy plébános ismerősének szavait idézte, amelyek az est mottójául is szolgálhattak volna: „legyetek bárányok, de ne birkák!”

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában