Továbbra is töretlen a szegedi halászlé népszerűsége

Semmi nem változott az elmúlt tíz évben. Ugyanúgy készítik a halászlevet az összes szegedi csárdában, mint 2013-ban, amikor bizonyos ételkritikusok szájukra vették büszkeségünket és jól megmondták a magukét. Sárba tiport és földbe döngölt, megalázott halászlevünk továbbra is töretlen népszerűségnek örvend, amit a csárdagazdák szerint a teli parkolók igazolnak.

Arany T. János

A lényeg nem változott a Fehértói Halászcsárdában. Halászléháború ide, szegedi–bajai szembenállás oda, a halászlé ugyanaz mint tíz évvel ezelőtt és pont ugyanolyan népszerű is. Fotó: Török János

Még 2013 év végén robbant a nagy szegedi halászlébomba: földbe döngölték a szegedi halászlevet és a szegedi halászcsárdák ételeit a világhírű Gault&Millau étteremkalauz kritikusai. A lokálpatrióta és szenvedélyes halászlékedvelő szívünkön ütött hatalmas seb még mindig nem gyógyult be teljesen. Tíz év elteltével cikksorozatban emlékezünk vissza a halászléháborúra.

Semmi nem változott

Mi változott az elmúlt tíz évben? – tettük fel a kérdést Frank Sándor mesterszakácsnak több halászcsárda tulajdonosának és Barta Lászlónak, az Algyői Halászcsárda tulajdonosának, akik mindketten röviden és tömören azt válaszolták, hogy semmi. Bővebben: a világon semmi.

Másért szeretjük

Mindkét csárdagazda úgy fogalmazott, hogy meg kell nézni a parkolókat, az őket igazolja. Földbe döngölték, de töretlen a szegedi halászlé népszerűsége, ezt írtuk tíz éve és most is ez a helyzet. A bajai–szegedi vitába pedig fölösleges belemenni, de azért gyakran szóba kerül a téma a csárdagazdák között is. Legutóbb a bezdáni Pikec csárdában jártunk, ahol sokak szerint a környék legjobb bajai-dunai halászlevét főzik, ahol Bartával és Frankkal egyetértettünk abban, hogy mindkét típusú halászlevet másért szeretjük.

Itt az ilyesmi nem lehetséges

Némi csipkelődés azért előjött mindenkiből miután elfogyott a lé a haldarabok fölül és csak néztük-néztük a már nem túl ízlésessé tört halszeleteket a bogrács alján. Naivan megkérdeztük a felszolgálótól, tudna-e rá hozni egy kis levet, de csak lesajnálóan mosolygott, itt az ilyesmi nem lehetséges. Frank Sándor azt mondta, ha ő ennyi maradékot hagyott volna kárba veszni, a nagyapja alaposan elverte volna. Azt is megbeszéltük, hogy a két halászlé keverékéből – szegedi halfilé a bajai lében – remek ételt lehetne készíteni, de akkor mi lenne a halcsonttal. Kárba vészne mind.

Csinálunk belőle rendes halászlevet

Legutóbbi cikkünk azzal ért véget, hogy Frank Sándor azt mondta, ha elvinnénk a maradékot, hazafelé ugorjunk be hozzá, ő majd ad hozzá egy kis alaplevet.

Vagy még jobb

– mondta nevetve – átpasszírozzuk és csinálunk belőle rendes halászlevet. Természetesen csak viccelt.

Kifejezői és részei valamely nép lelkiségének

A Pécsi Napló 1900. október 21-i számában már megírta, mi, szegediek szenvedélyesen imádjuk a halászlevet. – A halászlé ezért igazán szegedi étel. Ott találták ki, vagy legalább is ott fejlesztették főzését odáig, hogy ez az étel nem csupán különlegesség, hanem több ennél: benne van a Tiszavidék lelke. Mert a nemzeti ételek éppenúgy kifejezői és részei valamely nép lelkiségének, mint akár a muzsikája, akár a viselete, akár a művészete. A szegedi halászlét is ezért kell úgy szeretnünk, mint amilyen, úgy is főznünk és úgy is ennünk és szívesen cselekszi ezt mindenki még a legszomorúbb világban is – írták.