Aranysakálokat ejtettek Újszentivánon

Az idei év nem kényeztetett el, ami a ragadozóvadászatot illeti. Mintha semmi nem úgy működne, mint tavaly. Másfél-két hónapig sakálhangot is alig hallottam. Körülbelül három hete hallom őket, de behívni még nem sikerült a szomszéd dűlőből sem, pedig ott üvöltött tőlem pár száz méterre. Erre a területre ültem ki ma, két kukoricatábla közötti búzatarlóra.

Többször hallottam innen magányos sakálhangot. Sejtettem, hogy a nagyobbik, körülbelül hatvan hektáros kukoricában lehetnek sakálok, így annak sarkához ültem. Erősen szürkült, mire kiértem, gyorsan kipakoltam és vártam. Mivel eddig szinte semmi hang nem működött, csendben vártam. Háromnegyed tíz körül hirtelen sakálhang hangzott közelről, már az én dűlőmben. Éjjellátóval körbenéztem, körülbelül kétszáz méterre láttam két sakált.

Torokból nyúlsírást imitáltam, mire felém indultak. Felemeltem a puskát a lőboton, lámpa fel és majd leejtettem a fegyvert: szempárok mindenfelé, öt-hat sakál tartott felém futva… Sakálroham… Hirtelen azt sem tudtam, melyikre célozzak. Egy keresztbe fordult, lőttem kilencven méterről, hallottam a becsapódást, a többi szétszóródott. Egy megállt a kukorica szélén, de a lövés pillanatában beugrott.Hibázás. Reméltem, nem mentek messze. Innentől kezdve körülbelül tíz percenként magányos sakálhang, pár percre rá sakál. Több hibázás, de egy óra alatt tizenegy lövésből hat sakál esett. Egyiket százkilencven méterről elsőre, tehát nem a puska a ludas. Mint kiderült, az első lövéssel a szukát sikerült elejtenem, a többiek, a kölykök ezért nem mentek messze. Mikor mentem összeszedni őket, vettem észre tőlem húsz méterre a töménytelen ürüléket. Érdekes, hogy mirabolán szilvamaggal voltak tele.

Olvasható a Agrojager.hu oldalon.