2023.08.15. 07:00
Nagyboldogasszony napja a legnagyobb Mária-ünnep
Augusztus tizenötödike, Nagyboldogasszony napja van, amely a katolikus Mária-ünnepek közül a legjelentősebb. Teológiai tartalmáról, magyar művelődéstörténeti jelentőségéről és Csongrád-Csanád vármegyei hagyományairól Miklós Péter eszmetörténésszel beszélgettünk.
Vármegyénkben több templom titulusa hirdeti Nagyboldogasszony ünnepét. Fotó: Török János
A katolikus egyházban Nagyboldogasszony ünnepe van, amelynek teológiai tartalma Szűz Mária mennybevétele. A katolikus hagyomány évszázadok óta úgy tartja, hogy Jézus Krisztus édesanyjának teste élete végén nem enyészett el, hanem Mária testestől-lelkestől a mennybe vétetett. Ezt dogmaként Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa 1950-ben hirdette ki
– mondta lapunknak Miklós Péter eszmetörténész.
Mária országa
A Kodolányi János Egyetem címzetes professzora rámutatott, Boldogasszony, illetve Nagyboldogasszony a magyarság kereszténység előtti archaikus hitvilágában ősvallásunk egyik istenasszonya volt, akit aztán a keresztény hagyomány azonosított az Istenszülő Szűz Máriával. Közölte, középkori történeti forrásokból tudjuk, hogy már az államalapító Szent István király is megtartotta az augusztus 15-i Nagyboldogasszony-ünnepet.
Első uralkodónk éppen a mai Szeged központú Szeged-Csanádi Egyházmegye elődje, a csanádi püspökség első főpásztora, Szent Gellért prédikációiból hallott gyakran az ünnep tartalmáról és talán éppen ezek a szentbeszédek inspirálták arra, hogy halála előtt – férfiutódja nem lévén – az országot Szűz Mária pártfogása alá helyezze, fölajánlva neki koronáját. Innen az ezeréves hagyományunk, hogy hazánk Mária országa.
Templomok hirdetik
Szent István Mária-kultuszának markáns megnyilvánulása, hogy a középkori magyar királyok koronázási és temetkezési helye, a székesfehérvári székesegyház éppúgy Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve, mint az esztergomi és a kalocsai bazilika. De augusztus 15-e volt a búcsúünnepe a csanádi bencés monostornak is, ahol Gellért püspök először kialakította egyházmegyéje székhelyét. A történelmi csanádi püspökség területén egyébként több mint egy tucat – köztük a kiszombori – templom titulusa hirdeti Nagyboldogasszony ünnepét
– magyarázta.
Szűz Mária füve
Az eszmetörténész szerint tiszteletreméltó Bálint Sándor szegedi néprajzkutató által gyűjtött és leírt hagyomány, hogy a napjainkban Szegedhez tartozó Tápé hívő asszonyai egészen a 20. század közepéig a temető kápolnájában ezen a napon virágból jelképes koporsót készítettek, amelyet aztán három nap múlva elbontottak és amelynek elemeit később szentelményként tartották számon.
A kora újkori szegedi ferences rendház kertjében termesztett gyógynövények között kiemelt szerepe volt a mentafűnek, amelyet Szűz Mária füvének neveztek. Később az ezen a napon megszentelt virágot és növényt is ezzel a névvel illetek és nagy jelentőséget tulajdonítottak ezeknek. Az ifjú pár nászágyába éppúgy tették a gyermekáldás reményében, mint aztán a kisgyermek bölcsőjébe, hogy óvja őt a gonosztól.
Szűz Mária tiszteletének katolikus ünnepei közül a legfontosabb Nagyboldogasszony napja, amely a kereszténység felvételével egyidős hazánkban, és napjainkban is minden katolikus számára kötelező ünnep, vagyis az egyház a híveinek erre a napra szentmisén való részvételt ír elő, akkor is, ha nem esik vasárnapra
– zárta gondolatait Miklós Péter.
