Az óvodából ballagó gyerekek megérzik szüleik félelmeit

Az addig megszokott játékországtól köszönnek el tavasszal a nagycsoportos óvodások. A könnyűnek semmiképp sem nevezhető váltásban a pedagógusok mellett a szülőknek jut a legnagyobb szerep.

Tábori Szilvia

Nagycsoportos óvodások a Varga Tamás-iskolában már ismerkedtek az iskolai hangulattal. Fotó: Tábori Szilvia

Az óvónők szerint a világ zaklatottsága érezhetően felerősíti azt az egyébként is alapvető szülői igényt, hogy gyermeküket az óvodában, majd később az iskolában is maximális biztonságban, lehetőleg családias környezetben tudják. Ám az iskolaválasztás miatti fokozódó nyomás, a döntés vélt és valós súlya miatti családi feszültséget megérzik a 6-7 évesek, így az izgatott várakozás érzését észrevétlenül átveheti a szorongás. A Hódmezővásárhelyi Varga Tamás Általános Iskolában már ősszel játékos tanórákon fogadták a leendő elsősöket. A megszólított óvodapedagógusokkal arra kerestük a választ, vajon hogyan könnyíthetik meg a váltást az óvodából elballagó gyerekeknek a tanárok, az óvodapedagógusok a szülőkkel közösen.

Értékes családi légkör

A világ összevisszaságát nap mint nap érzékelve egyértelműen felerősödött az a szülői igény, hogy gyermekeiket jó helyen tudják napközben. Tapasztaljuk, hogy az olyan hagyományos értékek, mint a szeretet, tisztelet, törődés, megbecsülés és őszinte elismerés az intézmények pedagógiai programjának is sarokpontjai legyenek

– mondta lapunknak Nacsa Zsuzsanna óvodapedagógus, a Pál utcai óvoda Malom utcai tagintézményének munkatársa arról, milyen szempontok szerint igyekeznek a szülők intézményt, így akár óvodát és iskolát is választani gyermekeiknek. Egyetért abban, hogy a családok már-már az otthonaik kiterjesztéseként tekintenek az óvodára; a covid járvány pedig még inkább felerősítette a szülői igényt az óvodai családias légkörre.

Együtt a kerek egész

Talán nem véletlen, hogy mára általánossá vált az a kétezres években megjelenő tendencia: az óvoda utáni évekre is főként a tanító egyénisége, karaktere, illetve szakmaiság a döntő, és csak másodsorban számít maga az iskola.

Nem csupán pedagógusként, egykor szülőként én magam is előbb az óvónő, majd a tanítónő személyiségét kerestem, aki érzésem szerint adni tud a gyerekemnek. A mi családunkban hangsúlyos volt például a tánc, illetve olyan plusz foglalkozások lehetősége, amelyek illeszkednek a világnézetükhöz, gyermeknevelési szokásainkhoz. Az volt a legfontosabb, hogy az intézményi és otthoni mindennapok így együtt alkossanak egy kerek egészet

– tette hozzá Nacsa Zsuzsanna. Azzal kollégája, Klement Sára óvodapedagógus is egyetért, hogy legtöbbször a megváltozott környezet lelki terhétől féltik a gyerekeket. Ám sokat ronthat az óvodából ballagók lelki állapotán, amikor megérzik szüleik félelmét és szorongását.

Az élet velejárója

Az elválás, a változás is az élet természetes része, az óvónők szerint a lelkes készülődéssel, a támogató, biztonságot sugárzó szülői kommunikációval izgalmas lehet a várakozás. Az a leginkább motiváló, amikor közös büszkeségként tekintenek a következő fejezetre, az iskolakezdésre. Nacsa Zsuzsanna szerint láthatóan a túl sok információ elbizonytalanítja a szülőket, nehéz teherként élik meg a túlzottnak tűnő felelősséget. Érthetően mindenki a legjobbat szeretné gyermekének. Azt az óvónők és a Varga Tamás-iskola igazgatónője is megerősítette, hogy a szülők egyre gyakrabban hagyatkoznak a gyerekek választására, elfogadva az ő döntésüket a tanító néni személyéről. És természetesen fontos a gyerekek véleménye, nem feltétlenül és nem minden esetben szerencsés, ha csupán ezen múlik a végső döntés.