Képeslap a mennyországba

Karácsonykor bizonyára sokan küldünk virtuális képeslapot, egy gondolattal, emlékkel, arcunkon átsuhanó mosollyal azon szeretteinknek, akik már nincsenek, nem lehetnek közöttünk. De mégis velünk maradtak. 

A napokban az ünnepre készülve takarítottam, selejteztem, a képeslapokat is átnéztem. Kezembe akadt négy, amit esküszöm, még soha nem láttam. Vagy csak elfelejtettem – ne legyünk öncsalók, álszentek, ez is megtörténhetett. Ezeket a lapokat Apu írta Anyunak. Akad közte húsvéti és karácsonyi is, igyekeztem sorba szedni a küldeményeket. Nem volt könnyű, csak tippeltem. Az elsőn a megszólítás, Katikánk drága és a Retek utcai cím áll rajta, a szöveg: Sokat gondolunk rád drágánk, és az aláírás – mint mindegyiken – Laci, Peti. A következőn a megszólítás Imre Lászlóné Hlavács Katalin, a cím, Mennyország. Az üzenet: Drága Katikánk! Nagyon szeretünk. A harmadikon Katikánk drága, Mennyország szerepel, és az, hogy Nagyon szeretünk, Te is szeress Minket! És a szerintem utolsón: Katink, Mennyország és az aláírások. Már nem írta, hogy szeretjük, ezt úgyis tudta. Tudja. 2019-ben újra találkoztak... Bevallom, megleptek ezek az üzenetek – biztosan célba értek! –, és megkönnyeztem, most is, hogy megpróbálok erről valami értelmeset, érthetőt írni. Többen mondhatják: hülyeség, ez a teljes őrület, és legyintenek. Én meg rájuk, és csak annyit kérdezek: bolondság, őrület valakit, valakiket haláluk után is szeretni? Nem. És ezt kifejezni? 

Pár nap, és itt a karácsony. Amikor eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink, felerősödnek az érzéseink. Nem tudjuk, mit mondjunk és hogyan szóljunk hozzájuk. Elhatároztam, képeslapot írok. Itt fekszik előttem a karácsonymintás lap. Már megcímeztem.