Megpihentek az éjjeli ragadozók

Ha sebtében, különösebb gondolkodás nélkül fel kellene sorolniuk néhány dél-alföldi jellegzetességet, mi jutna először eszükbe? Fogadjunk, hogy sokaknál a pálinka. Vagy csak beszéljek a magam nevében? Szoktam mondani, hogy több évtizednyi budapesti, és jóval rövidebb svédországi tartózkodásom idején összesen találkoztam annyi vendégváró szívmelegítő kupicával, mint az elmúlt néhány itthon töltött évben. Még a nagymamám is úgy fejezte ki hazatérésem feletti örömét, hogy rám bízta a kredenc zárható alsó ajtajának kulcsát. Mert hát ott lapult a házi vegyigyümi, jobb, ha tudok róla. De tegyük félre a (félig sem) tréfát. 

Más típusú, ám szemetgyönyörködtető alföldi jellegzetesség például, hogy a szántóföldekről a hideg hónapokra a települések védett helyeire húzódnak be az erdei fülesbaglyok. Néhol egész népes kolónia telel. Egy részük magánterületen, zárt kertekbe húzódik; szeretik a védett, szélcsendes helyeket, ahol lehetőleg kevés a mozgás. Hódmezővásárhelyi tradicionális telelő helyeik egyike a Városháza melletti galéria udvara. A közeli épület felújítás miatt már az előző téli számlálásnál is valamivel kisebb kolóniát, mintegy harminc egyedet találtak ott  természetvédők. Nagyjából ennyi fülesbagoly üldögél most is megszokott helyén.