Utolsó pillanatban

Mindeddig azt hittem magamról, hogy én vagyok a halogatás nagymestere, egy igazi feketeöves prokasztinátor-bajnok, akinek az utolsó perces pánik a legjobb motiváció.

Adtam már le az utolsó pillanatban szakdolgozatot, vettem már szentestén, a gyertyagyújtás előtt karácsonyfatalpat, most azonban még nekem is meg kell emelnem nemlétező kalapom azon sorstársam előtt, akit nemrég kapott lencsevégre fotós kollégánk Szegeden.

Igen, jól látják, az ott tényleg egy végletekig elszáradt fenyőfa az utánfutón. Már csak az a kérdés, hogy vajon meddig szolgált karácsonyfaként.

Elvileg a karácsonytól számított 12 nappal később, azaz január 6-án, Vízkereszt napján kellene legkésőbb lebontani a fát. Ekkor zárul ugyanis a karácsonyi ünnepkör és veszi kezdetét a farsangi időszak.

Az utánfutón utazó fenyőtetem nyilván nem karácsonyi pompában álldogálhatott idáig, nagyobb esély van arra, hogy a kert sarkában heverve várta jobb sorsát. Az pedig, hogy végre elindulhatott a fenyő-mennyország felé vezető út, valószínűleg egy végtelenül türelmes asszonynak köszönhető, akinél csak szenteste előtt néhány nappal szakadhatott el a cérna, és egy „Béla, ha nem viszed ki végre ezt az átokverte fenyőt a szeméttelepre, én esküszöm, nem főzöm meg a halászlét” felkiáltással nyomatékosíthatta a mondanivalóját.