2024.01.04. 09:08
„Abban hiszek, hogy bárkit ki lehet billenteni a rosszból” – börtönőrből lett Maroslele polgármestere Drimba Tibor
Több mint egy évtizede tárja fel a fiatalok előtt a börtönök világát Drimba Tibor, Maroslele polgármestere. A bűnmegelőzésről tartott előadásai sorra pozitív visszajelzést kapnak a hallgatóság soraiból. Ez a prevenciós programsorozat pedig rövidesen újabb szintre léphet.
Archív fotó
Fotó: Karnok Csaba
Drimba Tibor 2019 óta a Csongrád-Csanád vármegyei Maroslele polgármestere. Korábban majdnem két évtizeden át a büntetés-végrehajtásban dolgozott.
A Mandiner szerint bő tíz éve döntött úgy, hogy a börtönök világát feltárja a fiatalok előtt, bűnmegelőzésről kezdett előadásokat tartani az iskolákban. Saját bevallása szerint mindig pozitív visszajelzéseket kap, ez is viszi előre. Prevenciós programsorozata pedig a tervek szerint rövidesen újabb szintre léphet.
2001-ben szereltem fel a Szegedi Fegyház és Börtönhöz, és akkor a toronyba kezdtem, mint toronyőr, ahogy köznyelven szokták mondani. Egyébként biztonsági felügyelő a hivatalos megnevezése. Majd egy év után adódott lehetőség előállító biztonsági felügyelői pozícióba kerülni, amit azért szerettem volna, mert mozgalmas. Ebben a munkakörben többek között kísérési feladatokat kell végrehajtani. Ebbe beletartozik a fogvatartottaknak egészségügyi vizsgálatokra, tárgyalásokra vagy olyan eseményekre való kísérése, mint egy beteg hozzátartozó látogatása vagy közeli rokon búcsúztatója. Utóbbi két esetet akkor engedélyezik, ha makulátlan viselkedést tanúsít egy rab a börtönben
– idézi fel a Mandinernek Drimba Tibor a korábbi munkahelyén eltöltött első éveit.
Amikor összevonták a nagyfai intézetet a szegedi „Csillagbörtönnel”, akkor körletfelügyelői feladatokat látott el a Szegedtől mintegy 30 percre fekvő részlegben.– írja a Mandiner.hu
Tulajdonképpen 12 és fél órát töltöttem a börtön falain belül egy-egy ilyen műszakban.
Irányítottam a rabok napi tevékenységét, ebbe beletartoztak a fent említett kísérések vagy a munkahelyekre történő kiszállítások.”
Nagyfa egy úgynevezett nyitott börtön, ami azt jelenti, hogy nem zárkásítottak a fogvatartottak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy-egy úgynevezett szektorrács választja el a felügyelőt a raboktól. Mindkét oldalon 40-50 ember tölti általában a mindennapjait, így egy felügyelőre egy szektorban mintegy 80-90 ember juthat. „Velük szinte fizikális volt a kapcsolatunk abban az időszakban, amikor szolgálatot teljesítettünk.”
„Ha egy fogvatartottnak problémája volt, odasétált a szektorrácshoz, és közölte velünk. Persze megvoltak itt is a szabályok és a napi menetrend, mint egy katonaságnál. Este például csak a mosdóhasználat miatt hagyhatták el a rabok a zárkáikat. Értesüléseim szerint azóta történt némi változás az elhelyezésekben a különböző körletrészeken, de ez a nyitott börtön jelleg megmaradt
– mondja Drimba.
2015-ben, amikor a déli határról megindultak a migránsok az ország belseje felé, akkor Nagyfán alakítottak ki a közülük elfogottaknak egy külön részleget. Ez mintegy egy éven keresztül működött börtön falain belül.
A migráns hátterű fogvatartottakkal egyedi protokoll szerint kellett eljárni, figyelembe véve a kultúrájukat és a szokásaikat is.
A kommunikáció általában német vagy angol nyelven történt történt velük.
Nem volt egyszerű időszak, folyamatosan voltak az atrocitások a börtön falain belül. Az elfogottak sorsáról a magyar állam és a büntetés-végrehajtás gondoskodott
– emlékezik vissza ezekre a nehéz hónapokra a településvezető, aki 2019-ben vett búcsút végül a börtön világától.
Könnyű a bűn útjára lépni
Arra a kérdésre, hogy mikor merült fel nála, hogy a bűnmegelőzés témájában előadásokat tartson a fiataloknak, elmondja: ennek az ötlete 2013-ban, egy baráti beszélgetés alkalmával került elő, pedagógusként dolgozó felesége jelenlétében. Ekkor hangzott el az a mondat, hogy talán kevesebb kisebb-nagyobb csínyt követnének el a kamaszok, ha tisztában lennének azzal, milyen belülről a börtönök világa.
„
Erre úgy reagáltam, hogy amennyiben segítenek leszervezni azt, hogy akár egy osztályfőnöki óra keretén belül beszélhessek erről, szívesen teszem. Beavatom őket, hogy milyen az élet a börtön falain belül, és mennyire kevés elég ahhoz, hogy valaki megbillenjen és rálépjen a bűn útjára. Már az első ilyen rendhagyó foglalkozás után odalépett hozzám az egyik 14-15 éves fiatal, és elmondta, hogy neki akadnak problémái, és nem szeretné, ha ez elharapózna. Ekkor még inkább beláttam, hogy mennyire fontos ez a prevenciós tevékenység, mivel emberi sorsokról van szó.
Ezt követően még inkább elmélyült a témában.
Kutatni kezdtem és szakembereket is felkerestem. Egyeztettem a helyi védőnővel is, hogy mi az, amit még elmondhatok nekik a magam végzettségével. De annak köszönhetően is lépést tudtam tartani, hogy mi zajlik ebben a korosztályban, hogy van három kamaszkorú gyermekem.
