2024.05.19. 10:30
Az Év Aranyemböre: a baksi Kecskeméti család
Lapunk ezúttal is megválasztotta az Év Aranyembörét, és ezt a címet idén nem egy ember, hanem egy család érdemelte ki, a baksi Kecskeméti Józsefné Marika, a férje és a fiúk, Szabolcs. Évtizedek óta részt vesznek a község közösségi életében, a Marika által vezetett mozgáskorlátozott csoporttal. Nem hiányozhatnak és nem is hiányoznak egyetlen rendezvényről sem, ott voltak a legutóbbi majálison és a mai, szombati pünkösdölőn is, ahol 40 fős csoporttal főznek.
Képalák: Kecskemétiék régóta részt vesznek a község, a közösség életében. Ez számukra közös családi program is.
Fotó: Imre Péter
Valamiért úgy éreztem, a baksi Kecskeméti famíliának van esélye arra, hogy 2024-ben az Év Aranyemböre, esetükben Aranycsaládja legyen. Tippmixen ugyan nem tettem meg, de annyira komolyan gondoltam erre a lehetőségre, hogy a táblázatban – ott tüntetjük fel a szerkesztőknek, hogy mit, miről írunk – a pénteki napot üresen hagytam. Gidró Kriszta főszerkesztő kedden este azt mondta: most már kitöltheted. A jó hírt ő közölte Kecskeméti Józsefné Marikával, a férjével és a fiúkkal, Szabolccsal.
Hihetetlen!
– Szóval, akkor ez nem a Kész átverés show? – kérdezte viccesen Marika.
– Nagyon örülünk, de nagyon valószínűtlennek tűnt, a fiúk is csak azt hajtogatták: ez hihetetlen, ez hihetetlen. Nem ezért csináltuk, csináljuk. Mindenkinek segítünk, mindenben részt veszünk, ez számunkra természetes, évtizedek óta így élünk. Csak ismételni tudom magam: nem számítottunk arra, hogy mi leszünk az Év Aranyembörei. A majálison 50 fős, most a pünkösdölőn 40 fős csapattal leszünk ott és főzünk – ezúttal marhahússal krumpligulyást, ezt kérték az idősek –, most azért kevesebben, mert a hosszú hétvégén többen elutaztak a gyerekekhez és az unokákhoz – árulta el Kecskeméti Józsefné, aki az általa alapított mozgáskorlátozott csoporttal a Baksért Hagyományőrző és Szabadidős Egyesülethez csatlakozott, azóta nőtt a taglétszámuk.
– Nagyon köszönjük, hogy ránk szavaztak! – tette hozzá.
A közösségért
Négy éve járok Baksra, és ezalatt minden helyi rendezvényen – legyen az falunap, töpörtyűfesztivál, idősek köszöntése vagy majális – találkoztam velük, és Józsi bácsi fantasztikus főztjével, egyébként mindig a fia kuktáskodik neki. Elevenítsük fel: minden 1993-ban a mozgáskorlátozottak szegedi egyesületének baksi csoportjának megalakításával kezdődött. Kecskeméti József és a neje, Marika azért vágott bele ebbe, mert második fiúknak, a most 45 esztendős Szabolcsnak a megindított szülésnél a köldökzsinór a nyakára tekeredett és oxigénhiányosan jött világra.
Nem keseredtek el, egy ideig ketten, majd hárman dolgoztak a közösségért, így élve teljes életet. A kirándulásokkal bejárták az országot, az egy napos utak célpontjai főként fürdők voltak. Vidám, nótázó csapatuk – a mozgáskorlátozott csoportban korábban kórus is működött – a kiruccanások helyszínein is megdaloltatta az embereket, olykor a vendégek kijöttek a bisztrókból, az autósok megálltak, többen együtt énekeltek velük, vonatoztak, igazi utcabál kerekedett – mesélte nevetve Marika és József korábbi beszélgetésünkkor. A bogrács, a finom falatokkal, a túrákon is többször előkerült. 1993-tól, mindent, az átlagosan havi egyszeri kirándulásokat is, beleszámítva legalább 500 rendezvényt szerveztek, melyekben Kecskeméti Józsefné játszotta a főszerepet és szerettei mindenben segítettek neki.
Mosoly a fizetség
Nem lehet elfelejteni, amit „aranyembörös” diskurzusunkkor Marika mondott, a fiúk pedig lelkesen, egyetértően bólogattak.
– Mindegyik eseményt szerettem, mind a szívemhez, a szívünkhöz nőtt. Öröm volt látni, hogy az emberek boldogok, nevetnek, jól érzik magukat. Az idei nőnapot még két hét múlva is emlegették, megállítottak az utcán, mosolyogva, sztorizva köszönték meg, hogy ismét megcsináltuk. Ez a mi fizetségünk. A munkát, a mennyiségét soha nem számoltuk – mondta.
Köszönjük Veszem a bátorságot, hogy a szerkesztőség, sőt a vármegye lakossága nevében megköszönjem minden a közösségért önzetlenül tevő embernek, aranyembernek az eddigi és jövőbeni munkáját. Lapunk, a Délmagyarország írja meg az évek óta megjelenő Aranyembör sorozatban, mit tesznek, miként segítenek a rászorulóknak és elesetteknek, vesznek részt rendezvények szervezésében, településük, szűkebb közösségük életében. Erre a szabadidejüket áldozzák. A legfontosabb, hogy ezt azelőtt is tették, hogy bemutattuk őket, sőt a legtöbben szabadkoztak: nem érdemesek arra, hogy szerepeljenek, nincs semmi különös abban, amit tesznek, cselekszenek. Éppen ez a különleges bennük, hogy számukra természetes amit csinálnak, hozzátartozik mindennapjaikhoz, az életük része. Ezért mindannyian nem is az év, hanem az évek, az elmúlt esztendők és a jövő aranyemberei. Köszönjük. |
