Keresztes Ildikó a szülőföld varázsáról is beszélt Makón

– Milyen értékeket hozott magával a szülőföldről?

– Teljesen hétköznapi, polgári értékek: a hitem, a vallásom, a becsület, az igazság, vagy például a munkabírás – csupa olyasmi, amit a szülők, a nagyszülők vagy a pedagógusok annak idején szerettek volna átadni. Ez persze akkor, közvetlenül nem sikerült, ma már viszont működnek. Azért nehéz erről beszélni, mert az akkori Erdély egész más világ volt. Makacs gyerek voltam, úgy éreztem, mindent jobban tudok, de ma úgy érzem, nagyon sokat kaptam.

– Segítettek ezek a színésznői, énekesnői karrierben is?

– Az éneklés, de a színművészet is adottság, amit az ember a Jóistentől kap. Ezzel tudni kell élni, és hittel, szerelemmel kell művelni, és közben kiállni a jó ügyek mellett. Hitelesnek kell lenni. A hiteles embert lehet, hogy nem szereti mindenki, de az ellenségei is tisztelik. Nem szabad, hogy az ember olyan legyen, mint az időjárás. Engem ez a változékonyság soha nem fenyegetett, és most, ötvenesen már biztosan nem is fog.

– Erdély sokat változott azóta, hogy onnan eljött. Milyen érzés oda visszatérni?

– Erdély mindig is meghatározó volt és lesz az életemben. Ott születtem, ott éltem 18 éves koromig, vannak ott rokonaim, barátaim, oda kötnek a gyökereim. Szerencsére nagyon sokat koncertezek Erdélyben, és ez nagyon jó érzés. Sajnos nincs annyi időm, hogy elutazzak oda csak úgy, de mindig összekötöm a kellemeset a hasznossal és vagy előbb utazom ki, vagy egy kicsit később jövök vissza. Nagyon szeretem az ottani kulturális pezsgést, a színházi életet, a marosvásárhelyi vagy a kolozsvári színházban biztosan megnézek ilyenkor egy-egy darabot.

Erdély persze tényleg nagyon sokat változott, de még mindig sokkal közelebb áll a polgári értékekhez, az emberek tisztelik a hagyományokat, az időseket. Szoktam mondani, hogy ha öreg leszek, visszaköltözöm. Ott tudok igazán megnyugodni.