2020.10.16. 18:35
Szegeden ringott 56 bölcsője
Nem forradalmárnak készültek, csak egy, a pártállamtól független diákszervezetet akartak létrehozni, amelyben végre félelem nélkül lehet beszélni, és nem csak a lányokról. A korabeli hatalom megpróbálta leszerelni az egyetemi hallgatók zúgolódását, ezért nagygyűlést hívott össze a bölcsészkar Auditórium Maximumába. Az akció visszaütött: a diáksereg legyőzte a félelmet, és megalapította a MEFESZ-t. A többi ma már történelem.
Telt ház az Auditórium Maximumban. A hallgatók egy független diákszervezetet akartak létrehozni. ARCHÍV FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM
Hivatalosan 260 ember fér be a Bölcsészettudományi Kar Auditórium Maximumába, a nagy előadótermébe, de azon az estén – a visszaemlékezések szerint – másfél ezer ember zsúfolódott össze, akiknek nem jutott hely, a lépcsőházból követték az eseményeket.
Olvadt a jég
Az ötvenes évek rideg világában sokáig senki sem sejtette, hogy a pártállami diktatúra sarokba szorítható. 1956-ban azonban repedezni kezdett a hatalom monolittömbje. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán Nyikita Szergejevics Hruscsov, Sztálin egykori hűséges harcostársa korábbi mentora ellen fordult, és leleplezte a személyi kultuszt, persze csak szigorúan zárt ajtók mögött.
A lengyelországi Poznanban pedig júniusban betelt a pohár: a munkásosztály állama ellen az állítólag uralkodó munkások keltek fel.
Budapesten a reformkommunistákat tömörítő Petőfi Körben folytak szenvedélyes viták, október 6-án pedig újratemették a koncepciós perben kivégzett egykori belügyminisztert, Rajk Lászlót és társait. Jellemző a korra az az anekdota, hogy a kétszázezres demonstráció egyik résztvevője, miután körbenézett, csak annyit mondott: „Szegény Laci, ha ezt most látná, jól közénk lövetne...”
Csak egy szikra kellett
Szegeden néhány fiatal hallgató érezte szűkösnek a pártállam ifjúsági szervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége által kijelölt kereteket. Először családi-baráti körben merték szondázni az évfolyamtársakat, hogy mit szólnának ahhoz, ha önálló diákszervezetet alapítanának? Az ötlet sokaknak tetszett, kivéve a DISZ funkcionáriusait. Magukhoz rendelték a hangadókat, és kirúgással fenyegették őket, ha nem hagyják abba a szervezkedést. De nemcsak fenyegetőztek. Biztos, ami biztos alapon, október 16-ra egy nagygyűlést is összehívtak, ahol a hallgatókat akarták leszerelni. Nem sikerült.
Az Auditórium Maximumban nem ők diktálták már a tempót. Az Ady térre összehívott nagygyűlés irányítását levezető elnökként Kiss Tamás vette át, Lejtényi András és Tóth Tamás pedig ismertette a MEFESZ tervezetét, amit nagy többséggel szavaztak meg a diákok.
Lapunk tudósított
„A fiatalok élesen bírálták az idegen nyelvek, a marxizmus-leninizmus; a honvédelem tanításának mai formáját és rendszerét; ezenfelül elhatározták, hogy a politikai élet egyes kérdéseivel kapcsolatban követelésekkel fordulnak az ország vezetőihez. A többi között követelik a halálbüntetés eltörlését, a törvénysértésekben, mindenekelőtt a Rajk-ügyben bűnösnek bizonyultak ügyének nyilvános tárgyalását, a fizetések arányba állítását, az alacsony bérűek fizetésének rendezését, a Jugoszláviával való szövetséget, a tájékoztatás javítását” – olvasható lapunk október 18-án megjelent tudósításában.
Börtön lett a vége
A forradalom leverése után, 1957-ben a MEFESZ szegedi hangadóit is utolérte a megtorlás gépezete. Kiss Tamás és hat társa ellen a népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése, vezetése miatt büntetőeljárás indult. A fiatalokat 8-10 évnyi börtönre ítélték, csak 1962-ben egy amnesztia keretében szabadulhattak.
