Mindig a tökéletesre törekszik a Szegedi Nemzeti Színház férfi főszabója

Az újabb és újabb kihívások jelentik Sánta László számára a legnagyobb élvezetet hivatásában, aki immár több mint 14 esztendeje dolgozik a Szegedi Nemzeti Színház férfi főszabójaként, a teátrum varrodarészlegének egyedüli férfitagjaként. Gyermekkorában édesanyjától kezdte ellesni a varrás fortélyait, majd szakiskolában fejlesztette tudását. A színházzal szemközti épületben végezte a divatiskolát, amikor tehetségére felfigyelve Molnár Zsuzsa szcenikus felvetette neki a teátrumi munka lehetőségét.

Az iskolában zömmel női ruhákat terveztünk, ezért először nemet mondtam, majd csak ráálltam, hogy megpróbálom. Emlékszem, a próbamunkám egy frakk volt, amit előtte sosem szabtam. Beleizzadtam, de sikerült

– emlékezett vissza. Rögvest a mély vízbe dobták, ugyanis első éles megbízatásaként egy nagyopera teljes férfi szereplőgárdája ruháinak kiszabásáról kellett gondoskodnia.

Izgalmas kihívások

Kedvenc feladataként a letűnt korok viseletének megalkotását határozta meg, amelyek stílusjegyeit autodidakta módon sajátította el az esztendők során. Azok közül is a rokokó stílus áll szívéhez legközelebb. Minél bonyolultabb ugyanis a feladat, annál nagyobb lendülettel veti bele magát a munkába.

Persze a modern darabok sem nélkülözik a kihívást. A Szentivánéji álomban például tele volt világító ledekkel a ruha. A Dollárpapa produkcióban direkt el kellett szabni az öltözetet, hogy torz hatást keltsen, az sem volt egyszerű feladat. A mesedarabok szintén mindig izgalmasak, hiszen azokban bármi megtörténhet. Készítettem már monumentális dinnyejelmezt fémvázra, arra kellett szabni a hatalmas nadrágot

– részletezte.

Férfiak szoknyában

Munkája során mindig tökéletességre törekszik, hogy a jelmeztervező és a színész egyaránt elégedett legyen a végeredménnyel. Elárulta, utóbbi olykor kicsit nehezebb feladatnak bizonyul, de az évtizedek során több trükkel is felvértezte magát.

– A kritikus időszak ebből a szempontból mindig az évadkezdés. A nyári szünet alatt ugyanis szinte észrevétlenül képes néhány plusz kiló felszaladni. Persze már felkészült vagyok. Mindig ráhagyok egy kicsit az anyagra, kiengedem, és meglepődve tapasztaljuk, hogy lötyög – árulta el nevetve, majd hozzátette: a legvidámabb feladatai mindig azok, mikor férfi színészre női ruhát kell szabnia.

– Régen volt már, de soha nem felejtem el, mikor Borovics Tamásnak kellett fűzőt és nagy abroncsos szoknyát készíteni. Vidám hangulatban teltek a ruhapróbák – emlékezett vissza kacagva, majd elárulta, az idei évadra tervezett egyik produkcióban szintén felcserélődik majd egy-két szerep a nemek között.

Tökélyből rongy

A vidám és nyugodt természetű fiatalembernek mindössze egyetlen feladat képes kicsit kedvét szegni.

Vannak olyan produkciók, amelyekhez direkt koszos vagy szakadt jelmezt terveznek. Persze ez esetben is tökéletes szabású és kivitelezésű ruhát készítünk, de aztán elviszik, és direkt összekoszolják, vagy köveket raknak a mosógépbe, úgy mossák, vagy drótkefével veszik kezelésbe, hogy megszaggassák.

Rossz látni a szépen elkészített ruhákat lerongyoltan, de tudjuk, hogy a színpadon így lesz jó – árulta el.