A Batsányi János Gimnázium századik tanévét fejezi be – Galéria

A hamarosan megszólaló csengőszó a századik tanév végét jelzi a Batsányi János Gimnáziumban. Az iskolában 1920 óta folyik oktatás, a polgári fiúiskola szeptember 1-jén kezdte meg működését az épület első emeletén, a nyolcosztályos gimnázium első tanévét pedig november 13-án nyi­tották meg ugyanabban az évben. Az azóta eltelt évszázadban az iskola és az épület is több változáson esett át, hogy mára a térség egyik legelismertebb oktatási intézményévé váljon.

Kocsma helyett iskola

Az 1900-as évek elején egyre erősebb volt a vágy a csongrádiakban, hogy meghonosodjon a városban a középfokú oktatás: egy gimnázium felállítására már 1904-ben megfogalmazódott az igény, a kezdeményezés pedig a polgári fiúiskola ügyével fonódott egybe. Utóbbi felépítését 1908-ban kérvényezték a csongrádiak a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól. A minisztérium először a Szivák téren, azaz a mai Dózsa György té­­ren lévő park helyén kért helyet az építendő iskolának, majd 1913 februárjában a Kossuth tér keleti felén elhelyezkedő Forgó-féle telket, Tóbiás Herman kocsmájának helyét jelölték ki a polgári fiúiskola számára.

A kétemeletes iskolaépület Ybl Lajos műépítész, Ybl Miklós unokaöccse tervei alapján készült el 1914-ben, mindössze egy év alatt. A szecessziós stílusú épület elejéhez kis előkertet is építettek stilizált, faragott székelykapuval.

A falak tehát készen álltak, a működés azonban nem kezdődhetett meg: az első világháború kirobbanása miatt az iskola nem költözhetett be az új épületbe, mert a Vöröskereszt Egylet 1914 nyarától kezdve katonai kórháznak használta az épületet.

„Míg egyes szomszéd nagyobb, gazdagabb városok alig 30-50 ágyat állítottak, addig – szégyen, nem szégyen – ez az általában földhöz ragadt szegény csongrádi nép egyszerre 150 ágyat rendezett be teljes kényelemmel a sebesült katonák részére. Előkelő úrinőink pedig odaadólag végzik betegápolói magasztos feladatukat s alig van ház, honnan ételt, italt ne szállítanának a sebesülteknek”

– számolt be erről 1914 szeptemberében a Csongrádi Ujság.

Kezdődhet a tanítás

A világháborút követően az iskola 1920-ban költözhetett be az épületbe, a polgári fiúiskola szeptember 1-jén kezdte meg a működését az első emeleten. Ugyanebben az évben a gimnáziumi képzés is elindult, a csongrádi nyolcosztályos gimnázium a Szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium fiók­intézeteként, de tanulmányilag és ügyvezetési tekintetben önálló iskolaként működött a polgári fiúiskolával egy épületben. A gimnázium kapta a második emeletet, a földszinten lévő két helyiséget, a rajz- és a tornatermet pedig közösen használta a két iskola. Az első tanévet 1920. november 13-án nyitották meg, az első osztály három tanárral, huszonhét nyilvános és egy magántanulóval indult.

A következő tanévben az első és második mellett már ötödik osztályt is indítottak, 1923 őszén pedig a harmadik és a hatodik osztály is belépett a képzésbe, így a tanulók száma lassan százötven fölé emelkedett. A város la­­kossága adományokkal, makói és szegedi iskolák bútorokkal, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtani készlettel, a helyi plébánia pedig jövedelmeinek egy részével segítette a gimnázium fejlesztését, derül ki az iskola történetéből.

Szent Imréből Batsányi

Az intézmény 1924-ben a középiskolai reform következtében ala­­kult át reálgimnáziummá, 1925-­­ben pedig lezajlottak az első érettségi vizsgák is. Az 1925/26-os tanév elhozta az első névváltást, az iskola önállóvá vált, és felvette a Csongrádi Magyar Királyi Állami Szent Imre Reálgimnázium nevet, majd az 1930-as évek közepétől a reálgimnázium fokozatosan általános gimnáziummá alakult át.

Ahogy az első, úgy a második világháború is beleszólt az iskola életébe: az 1943/44-es tanév a há­ború miatt csak november 3-tól április 1-ig tartott, az épület nagy részét lefoglalták a német katonák számára, így csak négy tanteremben folyhatott az oktatás. A tanítás 1944. december elején indult újra. 1945-től pedig az iskola koe­­dukálttá vált, vagyis a leánytanulók nem magántanulóként, hanem már rendes tanulóként is tanulhattak a gimnáziumban. Az 1947/48-as tanévben országosan megszüntették a polgári fiúiskolákat, így az egész épület a gimnázium irányítása alá került. Az iskolák államosítása és az új intézményrendszer kialakítása után 1951-ben a gimnázium Batsányi János nevét vette fel.

Száz év – száz pillanat

Az iskola immár az egész épületet birtokolta, így a korábbi helyhiány megoldódásával párhuzamos humán és reál tagozatú osztályok jöttek létre, mellette létrehozták a Dolgozók Gimnáziumát és a levelező tagozatot is. Az évtizedek so­­rán többféle szakközépiskolai képzés is kiegészítette a gimnáziu­­mi oktatást: óvónőket, gépipari és a faipari szakembereket, de még szőlész-borászokat is képez­­tek.

A gimnázium épülete 1989-ben a tanulói létszám növekedése miatt új szárnnyal bővült, 1990-ben újraindult a nyolcosztályos képzés is, 2001-ben pedig átadták az újonnan épült kollégiumi épületet.

Napjainkban a Batsányi Já­­nos Gimnázium jól működő in­tézményként él tovább, ahol a századik tanévet is igyekeztek emlékezetessé tenni: az iskola honlapján például száz bejegyzés, érdekességek, volt diákok versei, vissza­emlékezései hívják fel erre a figyelmet. Az iskola történetéből a helyi múzeumban nyílt kiállítás, ez idén szeptemberig látogat- ható.