A népi örökség dallamai szóltak a faluházban – a magyar nóta nem ment ki a divatból

– Beleszülettem a népi zenei hagyományokba, én még úgy nőttem fel, hogy szüleimmel, nagyszüleimmel a mezőn dolgozva, vagy éppen hosszú téli estéken együtt énekelhettünk. Lényegében, amikor csak lehetőségünk adódott erre. Ez végigkísérte gyerekkoromat, iskolás éveimet, egészen máig – mondta közvetlenül délelőtti fellépése után az Erdélyből, a Hargita lábától érkező Biró Éva. Csíkmadarason ötventagú hagyományőrző csoportot működtet, és iskolaigazgatóként is fontos feladatának tekinti a népi értékek védelmét.

Kulturális örökség

– Amikor zsenge gyerekkorban találkozhatnak tanítványaink a népdalokkal, az – ahogy Bartók Béla is megfogalmazta egykor –, megerősíti a szívet-lelket, motivál és erőt ad, fellendít. Átsegít egyébként elviselhetetlen életeseményeken, helyzeteken – fogalmazta meg Biró Éva. Hozzátette: nem a versenyszellem motiválta mártélyi fellépésekor, sokkal inkább a közösségi élmény, az összetartozás érzése, annak megerősítése.

– Biztos jövőt kell adnunk a néphagyományoknak azzal, hogy már óvodás, kisiskolás korban megismertetjük a gyerekeket kulturális örökségükkel. Ehhez nélkülözhetetlenek a kellő szakemberek, és főként azok, akik lelkükben őrzik a magyar népdal, a magyar nóta örökségét.

Jegenyék susogása

„Ami lélek a Dankó zeneköltésze­tében: a jegenyék susogása, a délibáb ringása a sárga búzaföldek fölött, a kaszált rétek illata, a felhőkben tüzet rakó naplemente, az ökörkolomp csengése fátylas alkonyatban, a darusuhogás az éjszakában, s sárgarigó hajnali furulyaszava, azt mind az ötesztendei tanyai nomádság teremtette.” – írta Móra Ferenc az 1858. június 14-én, Szatymazon született Dankó Pistáról, a híres cigányprímásról, aki a magyar népies műdal műfajának felvirágoztatója. Nem véletlenül szentelték az ő életének, munkásságának a hétvégén a Mártélyi Faluházban rendezett nóta-találkozót.

Muzsikaszó zengett

– Emlékszem gyerekkoromból, hogy szüleim nagyon szerettek színházba, moziba járni, minden olyan rendezvényre, ahol nótákat lehetett hallani. A közönség még az utcán is énekelte a színpadon elhangzó dalokat. Az éttermekben cigányzenekarok játszottak, muzsikától volt hangos a térség. Főként a kisebb települések – mesélte emlékeit lapunknak Fejes Ernő, az eseményt szervező Kárpát-medencei Rendezvényszervező Egyesület elnöke. A Ki tud többet a magyar nótáról, ezen belül Dankó Pistáról három percben? elnevezésű versenyről és gálaműsorról elmondta: 36 versenyző érkezett, öt országból. Első helyezést kapott a kecskeméti Juhász Adrienn nótaénekes, második lett Asztalos István Miskolcról, a harmadik helyezett Bakóczi-Szűcs Imre szigetszentmiklósi tanár, negyedik lett Kristó Lajos Erdélyből, ötödik helyezett Biró Éva Csíkmadarasról, hatodik Murányi Zoltán a Vajdaságból. A 11–13 éves fellépők népdalaikkal mindhárman bejutottak a gálára, egységes pontszámot kaptak: Masa Kitti a Vajdaságból, Bartók Zoltán Zsombóról, Ferenczi Attila Marosvásárhelyről. Az egykori énekesekből álló zsűritagok az énektudáson túl a színpadi jelenlétet, az összképet is értékelték.

A 11–13 éves fellépők népdalaikkal mindhárman bejutottak a gálára.