Ó!divat – korok tükre az öltözék – Fotók

A múzeumi terem közepén megállva, jobbról balra haladva vé­­gigtekinthetünk az egész 20. századi Hódmezővásárhelyen. A történelem, a társadalmi változások, a megfelelés vágya és szüksége, ideálok és elvárások, a kitörni és kitűnni akarás jelképei így a kiállított öltözetek. A Tornyai János Múzeum Ó!divat című, csütörtök délután nyíló tárlata nem áll meg a felszínen, a hétköznapi és ünnepi ruházat alatt viselt alsó ruházat egy külön termet kap a divattervezéshez, textiliparhoz, a háttérmunkálatokhoz, illetve a gyártáshoz hasonlóan.

Uralkodó normarend

Az, hogy mit, mikor és hogyan viselnek az emberek, évezredek óta a kultúra sajátos összetett jelensége. Az öltözet – praktikus szerepe mellett – egy különleges jelrendszer, amelyben a színek és formák jelentőséggel bírnak. Azt, hogy milyen legyen, lehet a ruházat, az anyagi lehetőségek mellett az adott közösségben uralkodó normarend és ideálok, az egyéni ízlés és a divat határozta meg – fogalmazta meg Terendi Viktória néprajzkutató, a tárlat kurátora.

Ahogy lapunknak el­mond­­ta, a 19. század második felében induló polgárosodás társadalmilag és kulturálisan is meghatározó jelenség volt a térségben. Így az öltözet is a városias, polgári mintákat követte. Már a századforduló előtt egyre inkább háttérbe szorult a hagyományos paraszti öltözet, főként a tehetősebb családok nőtagjai viseletében. Bizonyos elemek mégis különbséget tettek a társadalmi rétegek megjelenésében, például a századfordulón a polgárnők kalapot, a paraszt­asszonyok azonban továbbra is fejkendőt viseltek.

Árulkodó részletek

Az 1900-as években egyre nagyobb szerephez jutott a folyton változó divat. A kiállítás célja pont ennek a nyomon követése.

A fennmaradt ruhadarabokkal mutatják be a stílusok, szabásvonalak, anyagok és színek formálódását, megvilágítva mindezek társadalmi kontextusát is. Ebben a látványon túl az öltözékekhez illesztett kísérő szövegek segítik a látogatót. Terendi Viktória szerint az összkép mellett érdemes szemügyre venni a ruhák árulkodó apró részleteit.

– A század két végpontja kö­­zött óriási a kontraszt – fogalmazta meg a muzeológus.

Szerepkörök szorítása

– A 20. században az öltözködési hagyományokra és trendekre a korábbiakhoz képest jóval gyorsabban változó társadalmi és történelmi folyamatok hatottak. A harmincas években a nőknél is megjelent például a konvenció, az elvárt szerepkörök szorításából való kimozdulás, amit az öltözetben nadrág és rövid frizura jelképezett – magyarázta Terendi Viktória. Hozzátette, Vásárhelyen is feljegyezték az akkor felháborító jelenséget, újságcikkben megemlítve, hogy hova jutott a világ. De a ko­­rok öltözékei láttatják azt is, hogyan változott meg az egyén és a közösség közötti viszony, az egyén szerepe és jellemzői.

Az öltözet – praktikus szerepe mellett – egy különleges jelrendszer, amelyben a színek és formák jelentőséggel bírnak.Terendi Viktória néprajzkutató