A büféből a múzeumba kerültek a sportkincsek

Mint azt korábban megírtuk, az Aradi téri, közelmúltban felújított labdarúgópálya melletti, legendás Foci büfét lebontásra ítélték. Parkoló épül a helyén. A szórakozóhely hosszú évtizedeken át volt a helyben ismert, népszerű sportolók és mellettük természetesen a drukkerek találkozóhelye, éppen ezért számtalan sportrelikviát őriz.

A helybeli sportbarát, a lapunkban Aranyembörként is bemutatott Pápay József – a makói focicsapat mindenese, volt elnökségi tag, egykori futballbíró, sporttudósító – elhatározta, hogy ezeket segítőivel megmenti. Koczkás Mihály és Juhász Tibor társaságában még a padlásra is felment, és több hét alatt össze is gyűjtötték, amit lehetett. Összesen mintegy félszáz emléktárgyat, köztük kupákat, okleveleket, érmeket, régi újságokat, könyveket vittek be a múzeumba.

A József Attila Múzeum munkatársa, Forgó Géza a Délmagyarországnak elmondta, jó, hogy volt valaki, akinek ez eszébe jutott. Hogy a relikviák milyen értéket képviselnek, azt pénzben nem lehet kifejezni, de nem is érdemes. Hiszen mennyit ér egy, az ötvenes években használt bírói síp, vagy az a focilabda, amit az NB II. Keleti csoportjának makói bajnokcsapata rugdosott? Esetleg az a levél, amit 1944 nyarán írt egy szegedi hajóácsmester, kérve, hogy a makói evezős­klub által tőle megrendelt csónakokat vigyék el, mielőtt a front odaér.

A tárgyakat a múzeumban felleltározzák, később pedig a közönség elé tárják – tudtuk meg a muzeológustól. A városnak jelenleg is van egy sportmúzeuma, talán ennek részeként mutatják majd be a relikviákat.

Hogy a relikviák milyen értéket képviselnek, azt pénzben nem lehet kifejezni, de nem is érdemes.