Kétszeres jubileumot köszöntöttek a makói múzeumban

Makó sorsát mindig is meghatározta a Maros. A krónikák például több árvizet is feljegyeztek. A mostani generációk eszébe elsőként az 1970-es jut, de volt hasonló éppen 200 esztendeje, 1821-ben is. Ez utóbbira emlékezve nyílt kiállítás a hét végén Folyónk, a Maros címmel a József Attila Múzeumban.

Határon túli szellemiség

A tárlatot az egykori, határon túli magyar alkotókat nagy számban vendégül látó Makói Művésztelep alkotóinak munkáiból válogatta össze a témába vágókat a telep két alapítója, egykori vezetője, Jámborné Balog Tünde és Gilinger Katalin.

A táborról azt érdemes tudni, hogy az elsőt még 1991-ben rendezték, és 2006-ig működött.

Az Erdélyből, Kárpátaljáról, a Vajdaságból meghívott vendégek többféle alkotói törekvést képviseltek.

Jellemzően a határon túli szellemiségben gyökerező, többnyire hagyományos szemléletet ültették át és békítették össze a makói művésztelepi hagyományokkal. Minden évben volt egy ihletet adó témája; ezek általában a magyar történelemhez vagy a város történetéhez kötődtek. Az egyik ilyen éppen a Maros volt.

30. évforduló

Különösen a kezdeti időkre volt igaz, hogy a tábor időszaka valóságos felüdülést jelentett a táborba meghívott művészeknek, hiszen – mint a tárlatot a közönség figyelmébe ajánló nyugalmazott múzeumigazgató, Halmágyi Pál fogalmazott – olyan országokból érkeztek, ahol nagyon nehéz volt magyar művésznek lenni.

Kettős jubileumról van tehát szó, hiszen az országos, sőt nemzetközi szinten jegyzett alkotótábor alapításának most van a 30. évfordulója.

Makón egyébként nagy hagyománya van a művésztelepeknek. Az elsőt még a ’20-as években rendezte itt Rudnay Gyula, de volt egy a ’70-es években is. Halmágyi Pál a tárlat megnyitóján szinte egyenként mutatta be a kiállított alkotásokat, elmagyarázva azok szimbolikáját, s persze az alkotókról is külön-külön szólt.

Páratlan gyűjtemény

A makói József Attila Múzeumnak igen gazdag gyűjteménye van a Makói Művésztelep értékes alkotásaiból – ezt már Szikszai Zsuzsannától, az intézmény jelenlegi igazgatójától hallottuk.

– Több ezer darabunk van az itt született munkákból, hiszen 16 év alatt évente 20-25 vendéget fogadott a város, és ők alkalmanként 2-3 héten át alkottak. Többségük idővel rendszeresen visszatért, félig-meddig makóivá vált, és ez az erős kötődés érezhető is a műveken – mondta. Van jó néhány olyan művésztől is kisebb kollekció, aki már nincs közöttünk. A tárlat szeptember 30-ig látható.