Műemlék az egykori romból

Igencsak elcsodálkozhat, aki a Csaba utca 34. alatt meglátja a napsugaras oromzatú kakuszy-házat, nem véletlenül, hiszen a városnak ezen részén ritkán találkozni ezzel a szegedi építészeti jellegzetességgel. A Kakuszy-ház, melyet éppen 132 évvel ezelőtt ezen a napon adtak át, jó példája annak, hogy nem hagyták az enyészetté válni.

Csaba utcai rom

Az épület a kétezres évek elején annyira rossz állaptba kerül, hogy a népnyelv is Csaba utcai romként emlegette. Nem minden napsugaras ház menekült meg az enyészettől, ezért jogos volt a félelem, hogy egyszer a Csaba utcai rom is lebontásra kerül. De ne szaladjunk ennyire előre. Az építéskor, a ház megálmodója, Kakuszi István egy igen különleges házat tervezett.

A Hungaricana részletesen leírja, milyen egyedi vonásai voltak a háznak: Az udvari traktusa eleve szélesebb, volt benne két konyha, padlásföljáró, s az udvari konyha középfőfalában kis fülkét alakítottak ki, hogy a kemencébe be tudjanak fűteni. A ház sarka pedig a derékszögtől eltérő szöget zárt be.

A ház hányattatott sorsa 1976-ban kezdődött, a Magyar Állam ekkor nyilvánította műemlékké, s meg is vásárolta azt az építtető családtól, aki 1889-től használta. A házat 1990-ben elkezdték átalakítani, a tervek szerint a mozgáskorlátozottak rehabilitációs központja lett volna, ezért több változtatás is történt az átalakítás során, amely a ház kárára volt.

Többek között megszűntették a pincét és a padlásföljárót, stílusidegen felújítást végeztek. A felújításra szánt pályázati források elapadtak, s maunkálatok félbemaradtak. Az ezt követő években pedig az épület a mostoha körülmények áldozata lett. A teteje beszakadt, a szobák beáztak, többször betörtek, sőt ki is gyulladt. Ám a napsugaras oromzat mindezek ellenére, zsinte csodával határos módon megmaradt. Végül hosszas jogi procedúra után 2011-ben visszakerült állami tulajdonba és 2013-ban végre megkezdték az épület felújítását, mely a következő évben el is készült.

Felsővároson ez az egyetlen védettséget élvező napsugaras épület.