Emlékezet nyomában: egy jogtudós múltja és jelene

Új kutatásra ösztönözhetnek, sőt, akár módosíthatnak a személyes találkozások, beszélgetések, éppen ezért egy tudományos konferencia túlmutat azon, hogy előadásokat hallgatnak végig a résztvevők – hangsúlyozta Bánkiné Molnár Erzsébet, a Kiskun Múzeum nyugalmazott igazgatója a pénteki évfordulós konferencia délutáni szekciójának elnökeként.

A hódmezővásárhelyi neves jogtudósnak, Tárkány Szücs Ernőnek szentelték az elmúlt két nap eseménysorozatát, részben az Emlékpontban tartott tudományos előadásokkal.

Gráfik Imre néprajzkutató egy 1973-as chicagói konferencia személyes emlékeivel idézte meg a jogtudóst. Úgy fogalmazott: egyetemista korában a pásztorkultúrával ismerkedve találta magát szembe az általuk használt tulajdonjelekkel. Majd akkori professzora szinte azonnal Tárkány Szücs Ernő tanulmányaira hívta fel figyelmét.

Gráfik Imrét először zavarba hozta a jogtudós tájékozottsága, anyagismerete, jogi felkészültsége, illetve a kérdés: vajon hozzátehet-e a már publikált ismeretekhez saját kutatásaival? Ezek után főként a jelhasználat összefüggéseire, a kommunikációra, információcserére koncentrált. A két kutató megközelítésmódja, elemzési eljárása végül erősen eltért egymástól, Tárkány Szücs tanulmányait, a közös beszélgetéseken elhangzott gondolatokat mind hasznosította Gráfik Imre. Megerősítve Molnár Erzsébet gondolatait a személyes kapcsolatok fontosságáról.

Presztóczki Zoltán történész és levéltáros a konferencia első napján a jogtudós széles érdeklődési körét mutatta be tudományos könyvtárán át.

A hódmezővásárhelyi levéltárba került több mint ezer kötet, illetve különnyomat a tudósi bibliotékának csupán töredéke, amelyek főként a magyar és egyetemes állam- és jogtudomány, néprajz és történelemtudomány tárgykörébe tartoznak. Jelentős részük a Tárkány Szücs Ernő kutatási területéhez kapcsolódó magyar és külföldi népi szokásjoghoz köthető, amelyet a magyar és nemzetközi bányajog alapvető szakirodalma egészíti ki.

Bemutatták a jogtudós Magyar jogi népszokások több mint 900 oldalas munkájának harmadik kiadását is. A kötetben összefoglalta kora ifjúsága óta gyarapított tudását az egyének, a kisebb és nagyobb közösségek, a népi társadalom életét szabályozó, nagyobbrészt íratlan elvekről, rendtartásokról, társadalmi szabályokról. A kutató figyelme kiterjedt a történeti Magyarország egész területére, a táji és etnikai különbségekre.