Kettős hagyaték: pszichiátria kívülről és belülről

Hajnóczy Péter majd ötven évvel ezelőtt „politikai ellenállás és társadalmi stigmatizálás erős ellenszele közepette” szerette volna feltárni az elme- és szociális otthonok, az egykori szociális ellátórendszer visszásságait. Saját feljegyzései szerint 1972-től gyűjtött anyagot Elkülönítő című szociográfiájához, számtalan interjút készített.

Így találkozott Szépvölgyi Alizzal, aki ideggyengesége miatt viszonylag fiatalon szociális ellátóintézmények között sodródott, és a személyesen megélt méltatlan körülmények, a rendszerszintű visszaélések és bánásmód ellen addig hasztalan szólalt fel leveleiben. Kettejük barátsággá fejlődött kapcsolatának az író halála vetett véget 1981-ben. Az örökké tanulni vá­­­gyó, ám szabadságától megfosztott Aliz 2006-ban hunyt el. Hagyatékát Nagy Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egy­­kori docense vezette be az iro­­dalmi köztudatba: Hajnóczy szociográfiája után kutatva 2012 őszén az intaházi Pszichiátria és Rehabilitációs Központ padlásáról kerültek Aliz írásai Szegedre, Hosszúné Nyári Ildikó főnővér segítségével. Mint kirajzolódott, verseket, novellákat, kisregényt, életrajzi regény írt.

– A pszichiátriai kezeltek élete, egyéb szociális problémák, élete és viszontagságai jelennek meg Szépvölgyi Aliz írásaiban. Őt olvasva közelebbről szemlélhetjük a nehéz sorsokat – fogalmazta meg Németh Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, a Hajnóczy Műhely tagja, aki Nagy Tamás biztatására és engedélyével kutatta tovább a Szépvölgyi-hagyatékot. A fiatal bölcsész erről úgy fogalmazott: – Míg Hajnóczy Péter objektív tényirodalmat tárt elénk az Elkülönítőben a szociális és el­­meotthonokról, addig Szépvölgyi Aliz kimondottan női szemmel egy önmagára fókuszált, érzelemmel motivált irodalmi alkotást hozott létre. Németh Zsófia jegyzi a Tempevölgynél idén megjelent A humánum ne­vében című kötet bevezetőjét és kísérő tanulmányait.