Az élet rezdüléseit írja meg

HódmezővásárhelyEgy padon mellette üldögélő hajléktalan sorsa ihlette a vásárhelyi Tóth Alexandra első versét. És bár figyelmével egyértelműen a másik ember felé fordult, mégiscsak saját élete jussa, három évtized terhe kívánkozott ki belőle. A versek által azóta felszabadult a lelke – magyarázta szerzeményeivel teli vonalas füzetét forgatva. A fiatal nő egyedül neveli 7 és 9 éves fiait. Egyetlen napot sem szalasztanak el mese nélkül, főleg, hogy gyerekkorában Alexandrát is a sokkötetnyi történet varázsolta el a nehézkes mindennapokban. Öt testvér közül a negyedik volt a sorban bátortalan kislányként. Mint mondta, az önbizalom sajnos azóta is elkerüli. 

Sanyarú tapasztalatok 

Egy szegedi lépcsőház takarítása után pihent meg azon a bizonyos padon, amelynek másik felén a hajléktalan tette ugyanazt. 

– mondta. Majd otthon elolvasva érezte meg, talán munkál benne valami, amit idővel talán má­­soknak is megmutathatna. Egymás után jöttek a költemények, úgy emlékszik, szinte ontotta magából a sorokat. Szerinte varázslatos csoda, amit megélt az elmúlt fél évben a lelkében. Eközben hálával, szinte családtagként tekint azokra, akik segítik, támogatják őt a mindennapokban. 

Elraktározott élmények 

Ódzkodva, óvatosan említi csak hátrányos, apa nélkül telt gyermekkorát, a máig magával cipelt terheket. Tizennyolc éves korában, édesapja halála előtt fél évvel találkoztak először és utoljára. Eltávolodására sosem érkezett magyarázat. Ennél többet nem szívesen mesélt. Annyit mondott, gyerekkori tapasztalatain át tudja, mi mindent nem szeretne továbbadni. És ezt sosem felejti. Arra tanítja fiait, becsüljenek meg mindent, kezeljék értékén azt, ami megadatik. 

Alexandra figyeli, csendesen szemléli a természetet, a világot maga körül, az embereket, viszonyokat és kapcsolatrendszerüket, az aggasztó társadalmi folyamatokat. Okul, tanul, és főként akaratlanul is magába gyűjti, raktározza élményeit, hogy érzései majdani versei ihletőiként törjenek felszínre. Egyfajta önkifejezésként tekint az írásra: magyarázatként kimondatlan érzésekre, gondolatokra, gyógy­írként lelke sebeire. 

Szeretet és bizalom 

 – mondta. Eközben próbál bízni főként önmagában. Ajánlásra Dani Imre hódmezővásárhelyi költőt kereste fel füzetnyi szerzeményével. Hálás a figyelemért és biztatásért, a szakmai segítségért. Fontos neki a visszajelzés, mert gyerekkorában nélkülözte a biztatást, bátorítást, azt a támogatást, amelyre szüksége lett volna. Talán ezért szeretne annyira adni a világnak.