A város szívébe is eljuttatják a népzenét

Az Alföld Néptáncegyüttes tizenkét évvel ezelőtt az országos szinten megszerezte a legmagasabb minősítést, viszont aztán a csapat felépítése nem tette lehetővé, hogy újra kipróbáljuk magunkat. A tavalyi esztendőben összeállt egy olyan vérmes társaság, akiknél láttam az esélyt, a potenciált arra, hogy ismét országos minősítő fesztiválra menjünk. Azonban két fiatalemberünk olyan komoly sérülést szenvedett, ami miatt meghiúsult ez az álmunk. Most ősszel a kisebb, a területi rendszerben vettünk részt, a Kisújszálláson megrendezett minősítő fesztiválon, amelyen a legmagasabb minősítést kaptuk, a kiemelt nívódíjat

Abból a szépen felépített várból, amiben eljut egy gyermek nálam a csúcsig, felnőttként sokan repülőrajtot vesznek. Azok, akik itthon maradnak, családanyává, családapává válnak, vagy a munka mellett már nem tudják bevállalni, hogy táncoljanak. Ezért nagy dolog az, hogy 12 év után minősítő fesztiválra ment az együttes, mert az ifjúsági és a felnőtt csoport együtt tette meg ezt az utat, 48-an szárnyaltuk hónapok alatt olyan magasságba, ami mindannyiunkat felemelt és a szürke hétköznapokból kiemelt. A nagy-nagy tapsokat persze megkapjuk a családtól, a várostól, de azért egy szakmai megmérettetés sokkal többet és mást nyújt. Nekem sem akármilyen érzés volt ezt belülről megélni, mert én is színpadon álltam, de együttesvezetőként is jó volt látni, hogy mire képes ennek a piciny városkának a piciny csoportja

Soha nem látott létszámban dolgozunk. Nagyon sok együttesvezető panaszkodott arra, hogy a Covid után a gyerekek nem találtak vissza, itt pedig valahogyan szárnyra kaptunk, úgyhogy összesen öt csoport, apró, cseperedő, gyermek, ifjúsági és felnőtt korosztály táncol, és mutatkozik be a karácsonyi gálán is

Azért mosolygom, mert előttem Góg János vezette az együttest, aki egy karakán férfiember, nagyon jól összetartotta a csapatot, az ő munkássága alatt rendszeresen arany minősítése volt az együttesnek. Amikor megkaptam a vezetést Kovács Lászlónétól, a Művelődési Központ akkori igazgatónőjétől, akkor én semmi mást nem szerettem volna, csak azt, hogy ez az együttes tovább tudjon dolgozni. Lassan harminc éve, hogy itt ragadtam. Ez nem kimondottan női szakma, de valahogy a tyúkanyóságommal, és néha-néha jól eltalált ötleteimmel életben sikerült tartani az együttest, talán ennek köszönhető, hogy százhúszan vagyunk

Ma nagy nehézséget jelent motiválni a gyerkőcöket, de ezek a falak, ahol ülünk, különleges kisugárzással bírnak. Szeretnek ide járni, megtaláljuk a közös hangot. Nagyon ritka az, aki nem tudatosan jön. Megvan a miértje, mert mi nem a város szívében vagyunk, így, aki mondjuk a Fő utcán elsétál, nem hall népzenét. Általánosságban elmondhatom, ha valaki ide kijön, itt is marad. Nagy szerencsém van, mert ez a ház a miénk, és csak hálával tudok beszélni az önkormányzatról, a városvezetésről, mert nagyon kevés együttesnek adatik meg ilyen székház. És a székház vezetése, valljuk be, egy nőtől sokkal tyúkanyósabb, barátságosabb. Egyébként is a szívem csücske, mert pont, ahol ülünk, itt tanultam meg írni, nem tanteremben, két ajtóval arrébb a gyerekem ide járt óvodába, a gesztenyefák már akkor is itt voltak, amikor játszottam az iskolai szünetben. Úgyhogy ennek a háznak van egy varázsa

Azt gondolom, egy jó együttesvezető, pláne, ha nő, pontosan tudja a korlátait, de a Csoóri Sándor Alap egy olyan segítsége évek óta a néptánc mozgalomnak, ami mellett nem lehet elmenni, és mint nő, ekkorra segítséggel megtehetem, hogy keresgélem azokat az embereket, akikkel együtt tudok dolgozni. Kapott az együttes egy olyan ajándékcsomagot, akiket úgy hívnak, hogy Kovács Gábor és Kovács-Gál Nóra, egy fiatal koreográfus házaspár, és a mi közegünkbe abszolút beleillenek, tiszta lelkületükkel, a minősítőn elért sikert nekik köszönhetjük

Nem könnyű a néptánc nyelvén megtalálni azt a mondandót, ami eljut a közönséghez és a zsűrihez, de talán a legkiemelkedőbb műsor a kisújszállási fesztiválon dramaturgiai szempontból a miénk volt

Biztos nem véletlen, hogy mióta táncszínházzal is foglalkozunk, a karácsonyi gála 300 fős közönsége 1200 főre duzzadt, és úgy tűnik, mindkét előadásunk telt házas lesz most is a Sághy Mihály technikum tornacsarnokában. Úgy gondolom, részben ezért, hogy nyitottunk, és az autentikus koreográfiák mellett a show világába is elmentünk. Ezt pedig Ujszászi Andrásnak köszönhetjük, egy csongrádi születésű fiatalembernek, aki annak idején nagyot álmodott, majd az Experidance társulat szólistája lett, és ma Csongrádon él

Színészkedni, egy picit mást csinálni annyira jó, de a gyökereinket mégsem feledve. 2023-ban talán ez már nem bűn. Soha nem felejtjük el, mi az alap, ez minden műsorunkban jól látszik, azt hiszem, a minősítésünkkel is bizonyítottuk. De kell a só és a bors mellé egy kis ételízesítő, amit még rá tudunk szórni, ettől működik és olyan jó íze van! A gyerekeket is könnyebb becsalogatni egy-egy ilyen jó zenével

Keresgéljük a kincseket az 50 éves jubileumi műsorra, a só és a bors mellé kell oda is valami, ami nem elcsépelt. Az országos minősítő versenyt tavasszal írják ki, és azon gondolkozunk, hogy kiegészítve ezt a versenyblokkot, megpróbálkoznánk a magasabb minősítés megszerzésével