Egy kódex az 1970-es évekből: a szentesi Petőfi Szálló brigádnaplója

Első látásra megállapítottuk, valóságos kincsre leltünk a kötetben, nemcsak tartalmát illetően, ugyanis olyan, mint egy díszes, kézzel írott és festett kódex. Már az első lapokon megjelenik a múlt: a Petőfi helyén eredetileg álló Zöldkoszorú nagyvendéglő előtt csikós vágtat el, aztán a festett betűk elmesélik a komplexum históriáját. 

Szentesi Brigádok versenyben

„Magyarázzák a mechanizmust”, azaz áttekintést olvashatunk a munkaversenyek mibenlétéről, amelynek már akkor több évtizedes múltja volt, és a vendéglátóipari dolgozók is kivették belőle a részüket. Fő cél volt a szocialista vendéglátás megteremtése, jó hírnevének öreg­­bítése. Harc folyt a Kiváló üzemegység és a Kiváló vállalat cím elnyeréséért, a fáradságos munkát sokszor siker koronázta. 

A mozgalom új szakaszba lépett 1964-ben, amikor egy-egy kollektíva a Szocialista brigád megtisztelő címet tűzte ki maga elé, ezért éves vállalást tettek. 1970-ben a Petőfi komplexum kiváló egység lett, öt brigádja elnyerte a Szocialista brigád címet. Az étterem brigádja Petőfi Sándor nevét vette fel, a konyha Hámán Katóét, a bisztróban Zója brigád dolgozott, az eszpresszó Anna Frank előtt tisztelgett, s a szálló Egyetértés brigádjával együttesen tűzték ki a célt, megszerezni a Szocialista üzem címet, az öt brigád munkáját Andrikó Ferenc, a komplexum igazgatója fogta össze. Elvileg minden feladatot ennek szellemében teljesítettek, és igyekeztek mindig magasabbra tenni a mércét, újabb és újabb tervek követték egymást, hogy növeljék a forgalmat. 

Legendás rendezvényekről mesél a napló

Az évtized fordulóján még a csúcson járt a Petőfi, bizonyítják a jól sikerült műsorok. A vendégek pótszilveszterén az étterem 33 870 forint forgalmat bonyolított. Megrendezték a dolgozók pótszilveszterét, a ktsz-ek is itt tartották a zárszámadó vacsoráikat. Álarcos farsangi bálon, majd Orvos­egészségügyi bálon, valamint a Kereskedők táncmulatságán szólt a zene. A leírtak tanúsága szerint a cigánybál fergeteges sikert arathatott. 

1970. április 22-én a Berlinbe tartó Nemzetközi Felszabadítási Staféta résztvevői, a Petőfi éttermében ebédeltek és pihentek meg, a II. világháború veteránjairól készült fényképet is beleragasztották az albumba. Az első félév értékelésekor meg­­határozták az új feladatokat, a hotel például azt, hogy elérjék, minden szállóvendég az étteremben étkezzen, s a bisztróban vagy az eszpresszóban reggelizzen. Május 1-jén a ligeti kitelepülést a bisztró munkatársai, a Kossuth téri vendéglátást pedig az étterem oldotta meg hibátlanul, utóbbi ráadásul „soha nem tapasztalt forgalmat bonyolított le”. Május végén a Magyartés határában dolgozó gátépítőknek főzött a Petőfi konyhája. Ezt és más kedves eseményeket is megörökítettek az album oldalain, például azt, hogy névnapjukon a Máriákat a vendégek virágokkal halmozták el, így köszönve meg a jó feketét. 
Új étellel növelték a forgalmatAz összefoglalásból megtudhatjuk, csatlakoztak a makói kezdeményezéshez, miszerint az új ételből napi 100 forinttal több forgalmat kell elérni. A tervhez az étterem új étele, egyben specialitása kellett: a gombóccal töltött rántott szelet sült burgonyával és tartármártással, amellyel napi 252 forint 80 fillér átlagot értek el – büszkélkedett a vezetőség. 

A felszolgálók terítési versenyen mutathatták be a szakmai zsűri előtt, mire képesek. 1970-ben az Őszi Vendéglátó Napok alkalmából rendezett megyei versenyen a Petőfi komplexum nagy büszkeségére a közelmúltban elhunyt Gyollai Kálmán első, míg Hegedüs János 3. helyezést szerzett. 

Elmaradtak a TSZ-esek

Esestt a fogalom a szocialista tervteljesítés és az árbevétel szempontjából is sikeres 1970-es és 71-es évek után visszaesésről számoltak be a lassan megsárguló oldalak a brigádnaplóban. Az önértékelésben a lemaradást objektív okokkal magyarázták. Az étteremben elmaradtak a nagy termelőszövetkezetek, ktsz-ek zárszámadó és brigádvacsorái, mert csökkent a tsz-ek nyeresége. Visszaesett a város idegenforgalma, valamelyest a tiszai híd lezárása is befolyásolta az egész komplexum működését. Befejeződött a téglagyár, továbbá a Kontakta gyár galvanizáló üzemrészének építése, ezzel a szállodában is megszűnt a 20-30 főre, az egész évre lefoglalt szobákból származó bevétel. 

Ennek ellenére zajlott az élet a Petőfiben, a brigádnapló arról számol be, a dolgos hétköznapok sokszor voltak ünnepiek, növelték a saját rendezvények számát, csodálatos ételköltemények készültek, pozitívan fogadták és nagyobb számban keresték fel az emberek a füst- és szeszmentes rétesboltot, szép gesztusként köszöntötték a komplexumban a házasságot kötő fiatal dolgozókat, gyakran rendeztek egytálételekből bemutatókat. A műszakban éppen nem lévő brigádtagok együtt mentek moziba, színház­­ba, és egységesen előfizették a Mérleg újságot. 

Filmet ihletett a régi album

A szocialista brigádnaplóban bőven volt még lap, de 1972 után üresen maradtak. Talán a folytatása lappang valahol, de mintha a krónikás már sejtette volna, hogy a Petőfiben az aranykor véget ért. A szentesi színház előtt tisztelgő Delelő Obsitos és a Fekete bárány című filmjéhez kutatásokat végezve került Szőke András kezébe a brigádnapló egy helybeli újságíró révén, és a különleges, kézzel hímzett borítójú, kortörténeti dokumentum be­­indította a fantáziáját. 

– Szentesiként már a lapozgatása közben megelevenedtek előttem a furcsa, hihetetlen, korabeli történetek, amiket ez a „varázskönyv” megelevenített. Itt fordulhatott elő, mivel nem tudtak létszámot bővíteni, hogy megkérték az egyik dolgozót – hívjuk most Szabó néninek –, otthon, a Felsőpárton lendítse fel az ét­­terem forgalmát finom rétesei­vel. Megjelennek itt olyan, a korszakra jellemző fogalmak, mint a hiánygazdaság, egyéni vállalások, amiket a brigádok kelet-európai kreativitással ol­­dottak meg – magyarázta Szőke András. A Brigádnapló címmel forgatott filmből természetesen terveznek bemutatót Szentesen is.