2024.03.19. 14:00
Szeged egyik büszkesége a nagyállomás – Fotók
Valószínűleg kevesen tekintenek úgy az Indóház téri nagyállomásra, mint Szeged büszkeségére – pedig az. Általában utazáskor fordulunk meg ott, feszültek vagyunk, sietünk, rohanunk, így észre sem vesszük az épület külső és belső értékeit. Furcsán hangzik, de érdemes elmenni a nagyállomásra, sétálni és nézelődni – közben egy kávét is megihatunk –, sok szépet fedezhetünk fel.
A csillárok nemcsak világítanak, díszítenek is. Fotó: Imre Péter
Szabadidőmben sokszor elvetődtem már a szegedi nagyállomásra. Pár évtizede szívesen ültem ki az emeleti resti teraszára olvasni – egy-két sör társaságában –, és a betűtengerből kitekintve szétnéztem az Indóház téren. A hely már megszűnt, de most is érdemes elmenni a vasútállomásra, például kialakítottak egy helyet, ahol olvashatunk – a kötetekből vihetünk, de hozni is illik –, megcsodálhatjuk a szép, egységes díszítésű csillárokat és a váróterem mennyezeti freskóját. Utóbbit én is csak a mostanában fedeztem fel. Az épületet 2006-ban eredeti formájában újították fel.
Kíváncsiság
Többet akartam tudni, segítségül hívtam az internetet, például Tóth Attila Szeged szobrai és muráliái című munkája és az internet lett a forrás. Már a 19. század közepén volt Szegednek vasútállomása, amelyet 1902-ben a MÁV a megnövekedett forgalom miatt Pfaff Ferenc tervei alapján, historizáló stílusban, teljesen átépíttetett. Fontos érdekesség, hogy ez az egyetlen nagy állomásépület, ahol az előtér és a vágányok között emeletnyi a szintkülönbség. 2005-ben műemlékké nyilvánították.
Szeged egyik büszkesége a nagyállomás – Galéria: Imre Péter
Mennyezetfreskó
A vasútállomás épületét a korabeli leírások szerint szép mennyezetfestmények és mesteri díszítőfestések, Kacziány Ödön művei ékesítették – áll a forrásokban. Egyedül az akkori étterem freskója maradt meg, ezt láthatják mai is a kevésbé siető utasok. Ezen mitológiai jelenet elevenedik meg, a bacchanália. Az ókori Attika szőlőtermő vidékein a téli napfordulóhoz közeli időben ülték vad, fékevesztett orgiájukat a bacchánsnők Dionüszosznak a szőlő és bor istenének tiszteletére.
A kép közepén félmeztelen táncoló bacchánsnő, körülötte vad kavargásban ivó, táncoló, zenélő figurák, amelyeket kicsit a freskón nyugtatva szemünket, alaposan megfigyelhetünk. A 250 centis átmérőjű, olajvászon mennyezeti, úgynevezett pannó restaurálását Szabó Péter, Csúcs László András, Kovács András és Somos Tamás okleveles restaurátor művészek végezték el. Átadása, a felújított állomásépülettel egy időben, a már említett évben, 2006-ban történt. Az olajvászonra festett mennyezeti képet díszes fakeretre feszítették és így erősítették fel a helyére. Egyébként az állomáson elhelyezett táblán fotókkal illusztrált részletes leírás is olvasható a műről.
Már nem láthatók
Az egykori első osztályú váróteremben a Közlekedés Allegóriája volt látható, mitológiai alakokkal megidézve. Gomolygó füstfelhők, tűznyalábok között vasúti kézihajtányon a Tűz és a Víz robogott, a közlekedést és a kereskedelmet jelképező alakkal, távolabb a bőségszaru hevert. A másodosztályú freskóján díszített környezetben a bányászat, a kereskedelem, a művészet és a földművelés allegóriái szerepeltek, jelentek meg. Megfestésükben Szainer József segített Kacziány Ödönnek. A harmadosztályú váróteremben Füleki József ipariskolai tanár munkáját láthatták az utazásra várók. Ezek a festmények tönkrementek, ma már nem láthatók. De az épületet, a freskót és a csillárokat, higgyék el, kötelező megnézni.
