Édes keserű – musical a cukorbetegségről (Videó)

Károlyi Hortenzia Romániában, Bartók városában, Nagyszentmiklóson született. Egy kis magyar faluban, Nagyzelinden nőtt fel. Aradon járt középiskolába, magyarul érettségizett, majd Temesváron, az orvosi egyetemen folytatta a tanulmányait. Hogy orvos lett, abban a diákszerelem is közrejátszott.

Színészet, pedagógia, orvoslás?

– Mindig is humán beállítottságú voltam, nagyon szerettem az irodalmat. Ennek ellenére a gimnáziumban reál szakon végeztem. A továbbtanulás időszakában az irodalom, a színészet és az orvoslás között vacilláltam. Belátom, ez a három terület igencsak messze áll egymástól. Felmerült, hogy esetleg Kolozsváron nyelvészetet tanulok, magyartanár leszek. Leginkább színész akartam lenni, amit Marosvásárhelyen tanulhattam volna. Végül Temesvár és az orvosi egyetem mellett döntöttem – mondta nosztalgiával visszagondolva azokra az évekre Károlyi Hortenzia, mert osztálytársa automatizálási és számítástechnikai vonalon szeretett volna továbbtanulni, ami akkoriban csak Temesváron és Bukarestben volt elérhető.

– Mivel nagyon szerettük egymást, és nem akartuk, hogy a tanulmányaink elsodorjanak bennünket, így az orvosi pályát választottam. Nem bántam meg az akkori döntésem. A fiú azóta már a társam, gyermekeink édesapja, az orvoslás pedig a szeretett hivatásom – árulta el.

– Amikor később egy kicsit belekóstoltam a színészi és az írói világba, sok párhuzamot láttam a három szakma között. Az orvos, a színész és az író is az emberrel foglalkozik, mindhárom terület az emberre ható tevékenység. Az orvos a testtel, a színház és az irodalom a lélekkel foglalkozik. Mindegyik hivatás rendszertelen életmóddal jár, sok éjszakázással, stresszel. A tétje persze nem ugyanaz, hiszen a darabot újra lehet játszani, de az életet nem – említette meg Károlyi Hortenzia, aki 1984-ben végzett az egyetemen, három évig Aradon rezidens volt, majd két kis magyar ajkú falu háziorvosa.

Kemény döntést hoztak 1990-ben

A főorvos asszony 1990-ben, a marosvásárhelyi, heves magyarellenes tüntetések után jött át a férjével és kisfiával Magyarországra, a kislányuk már itt született.

– Kemény döntés volt, de akkor úgy éreztük, a gyermekünk érdekében ezt meg kell tennünk. Azért Hódmezővásárhelyre esett a választásunk, mert nagyapám három testvére itt élt. Egy kedves családi történet is kapcsolódott ehhez a városhoz. Amikor 1958-ban megszülettem, akkor nagyapám az éj leple alatt átszökött Magyarországra és Hódmezővásárhelyen vett nekem aranyfülbevalót, ami hatalmas merészségre vallott – mesélte Károlyi Hortenzia. Az 1990-es költözésük előtt a doktornő összesen kétszer járt Magyarországon.

Vásárhely szeretettel fogadta

– A kórházban kaptam munkát. A szakvizsgáim már Magyarországon tettem le, először belgyógyászatból, majd diabetológiából. Mindenki nagyon segítőkész volt, szeretettel fogadtak, a menedzsment is és a kollégáim is. Megvallom őszintén, a diabetológiától mindig tartottam, de ahogy jobban belemélyedtem, nagyon megszerettem. Nem elsősorban sürgősségi-, hanem gondozási munka. Fontos a betegekkel való kommunikáció, meg kell nyerni őket a kezelésnek – sorolta.

Károlyi Hortenzia a munka és a család mellett az irodalmat sem felejtette el.

– Kiskoromtól kezdve természetes volt, hogy színpadon szerepeljek, zenéljek, énekeljek, írjak. Nemhiába merült fel, hogy esetleg a művészet legyen az élethivatásom. Amikor már nagyobbak lettek a gyermekeim, némi időm felszabadult. Írtam egy versciklust, Smaragdzöld szerelem címmel, amiből néhányat Döme Zsolt megzenésített. Egy színházi esten be is mutattuk Hódmezővásárhelyen és a Budapest Kongresszusi Központban. Ezt a témát kiírtam magamból, de éreztem, hogy az írás egyre fontosabb számomra. Gondolkoztam, mi legyen az a téma, amivel foglalkozhatnék – tudtuk meg Károlyi Hortenziától.

Csoportos edukáció kicsit másképp

A főorvosnőt egyik nap a rendelésén egymás után öt olyan páciens kereste fel, akinek szinte szóról szóra ugyanazt kellett elmondania.

– Akkor gondoltam rá, hogy milyen jó lett volna nekik egyszerre átadni a tudnivalókat. A diabetológiában létezik a csoportos edukáció fogalma, ami azt jelenti, hogy meghatározott csoportokban egyszerre több embernek adunk át ismereteket, külön az 1-es, 2-es típusúaknak, fiatalabbaknak, idősebbeknek, egyforma társbetegségekkel rendelkezőknek. Ezt azonban nagyon nehéz összeszervezni. Akkor gondoltam arra, hogy erről a témáról színházban lehetne akár 500, vagy még több embernek is beszélni, méghozzá olyan formában, ami biztosan leköti a figyelmüket – említette meg a musical ötletét Károlyi Hortenzia. Egyből rájött a nehézségekre is, hiszen nem egyszerű olyan előadást létrehozni, ami családi program, mindenkinek élvezetes, könnyen befogadható és szórakoztatva, észrevétlenül tanít is.

Elkészült a váz, amit történetbe csomagolt

– A kórházi filmsorozatokat is mindenki szereti, bár akik az egészségügyben dolgoznak, sokszor megmosolyogják, mert nyilván nem minden úgy történik, mint a valóságban. Én olyan előadást szerettem volna létrehozni, ami igazi ismereteket közvetít a cukorbetegségről és hasznos a megelőzésben is. Nekifogtam, néhány év alatt el is készült. Először csak egy tankönyvszerű vázlat, amit aztán egy történettel öltöztettem fel. A zene nagyon fontos az ismertek befogadásában, ezért musicalban gondolkodtam – tudtuk meg a főorvosnőtől, aki komoly autodidakta tanulmányokat végzett dramaturgiából és a musicalek felépítéséről. Kedvence a Rómeó és Júlia, amit sokszor kielemzett. Megnézte, milyen hosszúak a jelenetek, a dalbetétek, hogy vezetik át az egyik cselekményt a másikba, vagyis mitől működik olyan jól.

Sohase mondd

Azt még nem is említettük, hogy Károlyi Hortenzia korábban kétéves szinkronszínészi képzésen is részt vett, az ott tanultakat is kamatoztatta az írás során.

Néhány mondattal ezelőtt pedig az is kiderült, hogy Károlyi Hortenzia több versét is megzenésítették. Ez a musical szempontjából is fontos momentum. A doktornő akkor került munkakapcsolatba Döme Zsolt zeneszerzővel, aki Voight Ági színművésznő élettársa. Döme Zsolt nevéhez számos sláger, filmzene kapcsolódik, az előbbiek közül elég, ha a Hernádi Judit által előadott Sohase mondd című dalt említjük.

– A Sohase mondd az egyik kedvencem. Szerettem volna, ha az én versem is hasonló stílusban kap dallamot. Több hetes nyomozásom eredményeképpen kiderítettem Döme Zsolt telefonszámát, aki végül Voith Ági kedves unszolására hívott vissza. Ettől kezdve jó munka- és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Nem volt kétséges, hogy a cukorbetegségről szóló musical zeneszerzői feladataira is Döme Zsoltot kérem fel. Amellett, hogy ragyogó zeneszerző, nagyon érti a színházat – mondta Károlyi Hortenzia. A musical első változata 3 és fél órás lett volna, amitől Döme Zsolt elrémült. Lerövidítve kialakult egy időtartamban is nézőbarát változat. A kétfelvonásos darab címe eredetileg Éva volt, Bodrogi Gyula színművész javaslatára keresztelték Édes keserűre.

– A darabban a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat szakértőkkel, prof. Dr. Halmos Tamással, az MTA doktorával, dr. Blatniczky László gyermek diabetológussal és dr. Halmos Tamásné diabétesz edukáció szakértővel is jóváhagyattam, mert az Édes keserű nem egyszerű színházi produkció, hanem oktató színházi előadás – mondta Károlyi Hortenzia.

Fergeteges szereplőgárda

Nem volt egyszerű feladat a darab megírása, de az igazi bravúrt a bemutatásához szükséges előkészületek és az anyagi fedezet előteremtése jelentette. Ebben vállvetve együtt dolgozott a főorvosnő és a Cukorbeteg Életmód Alapítvány, annak képviseletében Tímár Béla.

Rangos szereplői gárda állt össze, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Varga Izabella, Bencze Ilona, Csonka András, Kautzky Armand, Kovács Áron, Fehér Adrienn, Pásztor Virág Jónás Andrea, Horányi Juli, Gerner Csaba, Dobos Juci is szerepet kapott a musicalben. A koreográfus Duda Éva és Barta Éva, a rendező Lendvai Zoltán, a csapat menedzsre Oláh Yetti volt. A szövegkönyv magyarul és angolul is rendelkezésre áll.

Az előadás előkészítése 2021 novemberében remekül zajlott, egészen a főpróba hétig jutott. Csakhogy a covid elmosta az előadást… Úgy tűnt, minden kárba veszett. A főorvos asszony azonban nem adta fel, a támogatók is kitartottak, Károlyi Hortenzia családja is jelentős összeggel járult hozzá az előadáshoz, amit végül 2022. novemberében, második nekifutásra a Budapest Kongresszusi Központban mutattak be 1500 néző előtt, fergeteges sikerrel.

Károlyi Hortenzia reméli, ezzel nem ért véget az Édes keserű története és még sokszor láthatják a betegek, családtagjaik, és sokan mások, hiszen nincs olyan család, amely valamilyen mértékben ne lenne érintett.