Ez nem fikció: a művészet a boldogság kulcsa lehet

Generációkon átívelő traumák, szerelem, nyomozás, boldogulás és elvágyódás; a vajdasági létből kitörni vágyó ember nehézségei jelennek meg a szerbiai születésű Bicskei Gabriella új, Lordanya képpel című regényében. Azt már a könyvet szerkesztő Bencsik Orsolya mondta el lapunknak: a regényben feltűnő, egyébként valóban létező Tihanyi Lajos-festmény a boldogság kulcsa bizonyos értelemben. A szabadkai zárt közegből elvágyódó ikerpár ugyanis a kép értékesítésével végre maga mögött hagyhatná szűk életterét, új lehetőségeket, szabadságot keresve.

A regény keletkezéstörténetéről a napokban az SZTE-BTK adjunktusai, Váraljai Anna művészettörténész, valamint Bencsik Orsolya író és irodalomtörténész beszélgettek a szerzővel és Sagmeister Peity Laura festővel, a könyv illusztrátorával a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban.  

Vidékiség és bezárkózás

Miközben az eltűnt festmény hollétét, egyben a boldogulás lehetőségeit kutatja a 2017-ben játszódó történet ikerpárja, nagy utat járnak be időben és térben. Ezalatt kirajzolódik egy szerelmi háromszög, a szereplők generációkon átívelő traumája, a vajdasági kisebbségi-lét és a vidékiség, a bezárkózás, bezártság problémája. Ahogy – a nyomozás révén – a történet körbejárja a művészet eredetének, sőt hamisításának kérdését is. 

Szilasi László irodalomtörténész a regény fülszövegében úgy összegezte Bicskei Gabriella egyszerre kisebbségi-, művész- vagy akár detektívregényként is értelmezhető könyvét: „Mandel Júlia egy szabadkai középosztálybeli nő. Mandel Barna Júlia bátyja. Pirkler András galerista. És egy eladandó kép 1913- ból vagy 14-ből. Rajta a Margit híd, a Rózsadombról nézve ível át a Duna felett, jól kivehető utcák, kupolás épületek, talán Tihanyi Lajos festhette. Az emberek ezért a festményért küzdenek. Peremvidéki homokalakok, csupa akarat mind.”

A művészet és az önismeret

 – hangsúlyozta a kötetet szerkesztőként jegyző Bencsik Orsolya. Azt már kérdésre válaszolva tette hozzá: valóban, azt a kérdést megjelenítve is olvasható és értelmezhető a történet, hogy a művészet vajon képes-e formálni, befolyásolni a társadalmat, akár a hétköznapok szintjén, személyes életünkben, netán tágabb, globálisabb értelemben. A művészet számtalan felismerést, önismeretet kínálhat és így elvezethet egy boldogabb létállapothoz, a számunkra hiteles létezéshez. Márpedig egy olyan történetben haladunk végig, ahol az olvasó együtt nyomoz a szereplőkkel egy elveszettnek hitt festmény és rajta keresztül az életben való boldogulás lehetőségei után.  

Párbeszéd önmagunkkal

Ám nem csupán a történetben jelenik meg a képzőművészet: az ugyancsak vajdasági Sagmeister Peity Laura festő művei nem is annyira illusztrációként díszítik a könyvet, mint inkább önálló alkotásként. A már korábban is együtt dolgozó író és a képzőművész közösen válogatta képekhez a regény egy-egy szövegrészletét illesztették. Így izgalmas párbeszédbe lépett egymással szépirodalom és festészet. 

Bencsik Orsolya szerint a valóságos dokumentumokból és írói kitalációkból építkező regény igazi szépirodalom. Egy különös, mégis ismerős univerzum, amely olyan sokrétű, hogy minden olvasójának nyújt kapcsolódási és értelmezési lehetőségeket. Habár az biztos, hogy elsőként a művészettörténet iránt rajongókat fogja lenyűgözni.