Végigfotózták a 20. századot

Az elmúlt évszázad politikai, társadalmi folyamataiba is bepillantást kaphattak a Móra Ferenc Múzeum Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai című, csütörtöki konferenciájának résztvevői. Miklós Péter eszmetörténész Széthulló birodalmak kora című nyitóelőadásában azt fejtette fel, hogy milyen gazdasági, politikai és társadalmi változások mentén és hogyan változott meg a 20. században az emberek gondolkodása. 

Tóth Marcell levéltáros azt elmúlt évszázad vármegyei vonatkozásairól adott összegzést, érintve többek között a szegedi és a hódmezővásárhelyi városkép változását, a panel városrészek kialakítását, a falvak átalakulását, a Kádár-kockák elterjedését. 

Medgyesi Konstantin főmuzeológus Liebmann Béla és Enyedi Zoltán munkásságának metszéspont-korszakát, a Kádár-éra képi narratíváját vette górcső alá. Gondolatébresztő kérdéseket vetett föl előadásában, mint például, hogy a kép a valóság mása vagy társadalmi konstrukció? Rámutatott a fényképek valósághűségének erősen kontextusfüggő jellegére. Arra, ahogyan a Kádár-korszak vizuális propagandája manipulációs munícióként használta föl a fotográfiákat, ezáltal egy fénykép is, noha a valóság egy szeletét örökítette meg, könnyedén hazuggá válhatott. Példaként erre Bass Tibor 1947-ben készített Rákosi Mátyást búzakalásszal megörökítő fotóját hozta, amelyet később propagandacélokra használtak föl annak bizonyítására, hogy Rákosi milyen elkötelezett a mezőgazdaság ügye iránt. Medgyesi azonban a kép keletkezéstörténetéről elmondta, hogy Rákosi a búzamezőn csak azért állt meg, hogy könnyítsen magán, majd kezét törölte a búzakalászokba. 

A 20. század két fotós krónikásának munkásságát a Délmagyarország két korábbi munkatársa, Bakos András és Panek Sándor újságírók ismertették. 

Panek Sándor úgy fogalmazott, hogy noha Liebmann Béla nem volt tagja egy szerkesztőségnek sem, mégis tudatosan végigfotózta a 20. századot. Lencsevégre kapta mások mellett Horthy Miklóst a Hősök kapuja átadásakor, Mascagnit a Stefánián, Szent-Györgyi Albertet. 1945-től a Magyar Kommunista Párt fotósa volt, közelről tudta fényképezni a rendszert. Az előadó az ötvenes évek szerkesztőségi hangulatáról is ízelítőt adott, amikor nem értelmiségiek, hanem a párt alkalmazottjai dolgoztak a szerkesztőségekben, céljuk pedig nem a tájékoztatás, hanem a propaganda volt. Minden értekezletről jegyzőkönyv készült, a Délmagyarországot politikai megfélemlítéssel értékesítették a tanyavilágban. 

Bakos András 1995-ben néhány hónapig együtt dolgozott Enyedi Zoltánnal. Akkor kezdtek a lapban megjelenni az eseménytudósítások mellett az olyan képek, amelyek egyéneket mutattak be, Enyedi Zoltánnak pedig nagy tehetsége volt a hétköznapi ember sokatmondó megörökítésére. 

 – mondta Bakos András. 

Medgyesi Konstantin kifejtette, hogy a konferencia egy nagyszabású projekt része volt, amely során a kutatások és digitalizálás mellett különböző ismeretterjesztő előadásokat tartanak, valamint egy fotóalbumot is készítenek a Móra Ferenc Múzeum Liebmann- és Enyedi-gyűjteménye kapcsán. A két krónikás összesen több mint ötvenezer darabos képanyagát őrzik a múzeumban, amelyek válogatásából a későbbiekben egy fotókiállítás rendezését is előrevetítette a főmuzeológus.