2021.05.24. 14:30
Az egykori csongrádi zsinagógából már csak a kerítés maradt – Fotók
1854-ben készült el az izraelita hitközség temploma Csongrádon, az 1944-es katasztrófa azonban végleg megtörte az itteni közösség életét, néhány év után megszűnt a hitélet. A hívők adományaiból épített késő klasszicista stílusú zsinagóga 1969-ig állt a Csemegi Károly utca elején, azután elbontották, tégláit széthordák. Napjainkban csak az egykori díszes kerítés emlékeztet arra, hogy valamikor a zsidó hitélet központja volt az utcában.
Az 1969-ben lebontott csongrádi zsinagóga homlokzata 1944 elõtt. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Csongrádi Levéltára
A levéltári dokumentumok szerint Csongrád városában 1790 körül találkozhatunk izraelitákkal, miután a század derekán engedélyezték a vármegyében, hogy a zsidók kereskedéssel és iparral foglalkozzanak, ez pedig egyfajta lökést adott betelepülésükhöz. Érdekesség, hogy az első Csongrádon született zsidók közé tartozott Schwab Rozália is, aki később a Makón született világhírű újságíró, Pulitzer József nagymamája lett.
A zsidó lakosok száma folyamatosan nőtt a 19. században: az 1800-as évek elején négy család élt a városban, a korabeli számbavételek alkalmával 1827-ben tíz, 1840-ben huszonhat, 1850-ben pedig 319 zsidó lakott Csongrádon – a jelentős gyarapodás a Nyitra megyei Ürmény községből 1848-ban idetelepülteknek volt köszönhető.
Az izraelita hitközség gyarapodó száma teremtette meg az alapot arra, hogy saját zsinagógát emeltessenek.
Zsinagógát avattak Csongrádon
A hitközség tagja végül saját erőből építtettek templomot, a hívők adományaiból, nagy anyagi áldozatok árán 1852 és 1854 között épült fel a csongrádi zsinagóga a Csemegi Károly utca 7. és a vele szomszédos József Attila u. 10. szám alatt. Itt épült fel az iskola, a kultúrterem és néhány lakás is. Az anyakönyvek szerint az 1854-re felépült zsinagóga első rabbija Heilbrun Jakab volt, a templomot pedig Austerlitz Mayer eperjesi főrabbi avatta fel.
Mint Fodor Péter helytörténész-muzeológus gyűjtéséből kiderül, a nyugat-keleti tájolású, késő klasszicista stílusú zsinagóga impozáns épületnek számított a korában.
Nyugat felől a homlokzat előtt hatoszlopos timpanon portikusz oszlopai az abakuszhoz csatlakoznak. Belül a bejárat fölötti oldalon oszlopsoron karzat húzódott, fából készült magas, rácsos mellvéddel. A terem közepén vasráccsal körülvett emelvény, az almemor állt.
Mezőgazdasági raktárnak is használták, majd elbontották a csongrádi zsinagógát
A keleti falon, középen a tóraszekrény, két oldalán két-két sima törzsű, fejezetes oszlop, fölöttük széles párkány, tetején timpanonnal, a párkány közepén a kőtáblával. Az egymás mellé rakott, csapokkal rögzített, fagerendákból készült födémen stukatúros síkmennyezet volt, amelynek közepén díszes csillár függött – írja le a zsinagóga egykori megjelenését Fodor Péter a Szemelvények a csongrádi zsidóság történetéből című tanulmányában.
Zsugorodik a hitközség
A lakosság számarányához képest kis közösség igyekezett alkalmazkodni a túlnyomóan katolikus többséghez. Az első világháborúban a hitközség 107 tagja is részt vett, közülük tizenketten haltak meg, nevüket a Szentháromság téri első világháborús emlékmű őrzi. A háború alatt a hitközség a csongrádi hadikórházba kerültek élelmezésében is részt vett.
A helyi zsidóság száma a 20. században folyamatosan csökkent, 1910-ben 415-en, 1920-ban 384-en éltek Csongrádon.
A hitközség életében az első komolyabb törést az 1923-as decemberi merénylet jelentette: az Izraelita Nőegylet bálja ellen – amelyen egyformán részt vettek zsidók és nem zsidók is – elkövetett bombamerényletben Wolf László műegyetemi hallgató, Nagyjános Julianna 21 éves cselédlány és Farkas Balázs cigányprímás halt meg, huszonketten pedig megsebesültek. A merénylet után a közösség zárkózott lett, nem vett részt a város életében. 1930-ban még 345-en, 1941-ben pedig már csak 286-an éltek a városban.
Auschwitzban véget ért az út
A csongrádi zsidóság sorsát a második világháború pecsételte meg. 1944 májusában a zsinagóga körül alakították ki a gettót, a templomot és az azt övező házakat kerítéssel vettek körbe, és őrizet alatt tartották. A gettó ügyeinek intézésére Kalmár Györgyöt jelölték ki ő, volt a csongrádi izraelita közösség utolsó állandó rabbija.
A gettóból 237 csongrádi zsidót vagoníroztak be, és előbb Kecskemétre, majd Auschwitzba szállítottak, közülük három-négy fő tért haza.
Az Auschwitzból hazatérő és a világháborút túlélő izraeliták megpróbálták újraépíteni a hitközséget, de az végül az egyre fogyatkozó zsidósággal együtt 1949 körül elhalt. A templomot a második világháború után már nem használták, az utolsó esküvőt 1947. május 8-án tartották Schindler József kecskeméti főrabbi vezetésével a zsinagógában.
Csak a kerítés maradt
Napjainkban a csongrádi zsidóság kétszáz éves történetét a felújított izraelita temető őrzi, a zsinagógából semmi sem maradt. Szomorú tény, hogy míg a megye más településein, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Makón is hol jobb, hol rosszabb állapotban, de megőrizték a zsinagóga épületét, addig Csongrádon az egykori kommunista városvezetés nem látott értéket a vallási épületben.
A város 1956-ban a mozi számára vásárolta meg 107 ezer forintért, majd 1960-ban a városi tanács a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek adta el 168 ezer forintért. A zsinagógát ezután magtárként, raktárnak használták, majd 1969-ben lebontották. Az épület lerombolása után egy kétszintes társasházat építettek a helyére, de a kerítés a mai napig megmaradt.
