Ó!divat a Tornyaiban: a történelemről mesélnek a 20. századi öltözékek

A hamarosan megnyíló Ó!divat című kiállítás a 20. század jellegzetes öltözeteiből válogat. A tárlatot gondozó Terendi Viktória néprajzkutató-muzeológus elmondta, a 19. század második felében induló polgárosodás társadalmilag és kulturálisan is meghatározó jelenség volt a térségben, így az öltözet is a városias, polgári mintákat követte.

A kiállítás a fennmaradt ru­hadarabokkal mutatja be a stílusok, szabásvonalak, anyagok és színek formálódását, megvilágítva mindezek társadalmi kontextusát is.

Hasonlóság és lázadás

– A 20. században az öltözködési trendekre a korábbiakhoz képest jóval gyorsabban változó társadalmi és történelmi folyamatok hatottak. A harmincas években a nőknél is megjelent például az elvárt szerepkörök szorításá­ból való kimozdulás, amit az öltözetben a nadrág és a rövid frizura jelképezett – magyaráz­­ta Terendi Viktória.

A korok öl­­tözékei láttatják, hogyan változott meg az egyén és a közösség közötti viszony. A 19. század kö­­zepétől a századfordulóig ké­­szült fekete-fehér fotográfiák azt a benyomást keltik, hogy egy-egy társadalmi rétegen belül szinte egyforma öltözéket viseltek. Ebben az időszakban a hasonlóság értéket jelentett. A 20. század második feléből származó képeken a stílusok és formák sokszínűsége jelenik meg. Előtérbe került az egyén, a kitűnés, a különbözés vágya.

Tisztelet és versengés

Az öltözködés valamennyi történelmi korban a státusz szimbóluma. Herbert Spencer antropológus, szociológus felismerése szerint a divat részben a tiszteletből fakadó, részben pedig a versengésből jövő utánzást jelenti. A megbecsülés példája, amikor udvari körökben jellegzetes megoldással, például a ruha nyaki részével elfedtek testi hibákat, és az alattvalók is alkalmazkodtak ehhez a stílushoz.

Ugyanakkor hosszú ideig tiltották, hogy az alsóbb néprétegek a nemesi öltözködést utánozzák.

Azonos közegen belül azonban a versengés is fontos szerepet kapott, az egyén pozíciójának kijelöléséhez, megerősítéséhez a szebb, jobb, drágább ruhák is hozzájárultak.

Természetes és műszálas

A ruha alapján rengeteg információ megállapítható viselőjéről: életkor, családi helyzet, nemzetiség, vallás, vagyoni helyzet vagy foglalkozás. A pa­­rasztok például hosszú időn át csizmanadrágot hordtak, míg az iparosok cipővel viselték a nadrágot. A stíluson túl árulkodó a ruha minősége is. A kisipari textilgyártást és a mérték után készített ruhákat a 20. század második felében felváltotta a nagyipari termelés és a konfek­ció.

A természetes anyagok év­­százados uralmát az olcsó és könnyen kezelhető műszálas anyagok törték meg. Csak az évszázad végén kezdett újra fellendülni a kellemesebb viseletet biztosító textíliák iránti kereslet.