Trianonról Makón, száz év múltán

– Trianonnak könyvtárnyi irodalma van, arról azonban kevés szó esik, konkrétan miként érintette a békediktátum által meghúzott határ a két oldalán élő embereket – mondta Zeitler Ádám történész, a hétvégi makói Trianon-konferencia egyik szervezője, a helytörténettel, honismerettel foglalkozó Szirbik Miklós Egyesület elnöke a tanácskozás előtt.

A Korona konferenciaközpontba éppen ezért nemcsak anyaországbeli, de a mai Romániában és Szerbiában élő előadókat is meghívtak, akik elmondhatták, hogyan is élik meg a Bánságban és a Vajdaságban mind a mai napig a magyarok az 1920-as határmódosításokat. A rendezvényt egyébként eredetileg tavaly, a centenárium alkalmával szerették volna megrendezni, de a járvány miatti korlátozások ezt nem tették lehetővé.

Az egész napos tanácskozáson természetesen sok szó esett a Trianon okozta fájdalmakról, veszteségekről. Az egyik elő­adó, a négy megyében megjelenő Új szó című lap újságírója, Makkai Zoltán azonban arról is beszélt, hogy miként igyekeznek a bánsági magyarok előrenézni, megőrizni ma­­gyarságukat, kultúrájukat, anyanyelvüket részben önerőből, részben magyarországi se­­gítséggel.

Ebben a helyi írott és elektronikus sajtó, illetve az egyházak szerepe mellett ki­­emelte a 2019-ben megnyitott, Makovecz Imre által tervezett Új Ezredév református központ példáját. Ez nemcsak templom, hanem egy kulturális központ is, amelyben van magyar klub, kiállítótér, koncertterem, és épül konferenciaterem is. Bár a járványveszély ezt a munkát is megnehezítette, igyekeznek az épületegyüttest élettel megtölteni.

– Mindezt azzal a reménységgel tesszük, hogy ötven év múlva is lesznek a Temesközben, akik magyarul éreznek, magyarul beszélnek – mondta.