Makói keresztek reneszánsza

– Keresztet faragni első pillantásra egyszerű feladatnak tűnik, valójában azonban egyáltalán nem az – mondta a csanádpalotai fafaragó, Szügyi László a makói görögkatolikus temetőben újraalkotott fakereszt, a mindenki ke­­resztje egyik készítője.

Ez volt az egyik, közelmúltban újraavatott kereszt a Maros-parti városban. Az emlékjel az idők során úgy tönkrement, hogy újat kellett ké­szíteni helyette. Szügyi László a keresztet tölgyfából faragta ki, és vörösréz lemezből készített rá esővédőt, amelynek jelentése azonban túlmutat funkcióján: a mindent magába foglaló horizontot jelképezi – magyarázta.

– Amikor keresztet farag az ember, érzi, hogy gondoskodó szemek figyelik. Ez külön kihívást jelent – hangsúlyozza. Ez más hozzáállást, igényesebb munkát követel meg, mint ha mondjuk egy bútort készítene. A munka boldoggá tette, és a folyamatot műhelyében meg is örökítette jó néhány fotón. A keresztre természetesen korpusz is került, utóbbi Janka Gábor makói származású, kazincbarcikai parókusnak köszönhető.

Keresztek reneszánsza

Nem túlzás azt mondani, hogy a makói keresztek az utóbbi időben valóságos reneszánszukat élik. Az elmúlt két évben, mint a Délmagyarország is beszámolt róla, több is megújult közülük: 2019 szeptemberében az Ószegedi út mentén álló, egy pestisjárványnak, illetve a járvány idején létesített temetőnek emléket állító úgynevezett vörös körösztöt, idén szeptemberben pedig a Makó környéki tanyavilág egyik fontos vallási emlékét, a rákosi keresztet állították újra.

Október végén az 1865-ben, Papp Ferenc és Pallagi Mária által állított Fecske utcai, valamint az onnan nem messze lévő görögkatolikus temetőben álló jelképeket adták át ünnepélyesen. A Fecske utcairól egyébként azt tartja a városi legenda, hogy amikor az ötvenes években valaki ledöntötte, az illetőt a környék lakói megverték.

Üzen a múlt

Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum igazgatója, aki egyetemi hallgatóként kutatta is az út menti keresztek históriáját, azt mondja, ma már elfelejtettük ezek jelentőségét.

– Ezek állításának hagyománya a középkorig nyúlik vissza. Ez a népi ájtatosság egyik megnyilvánulása: csaták helyén, fontos utak mentén emelkedtek. A reformáció idején, az 1500-as években ez a hagyomány persze megszakadt, csak az ellenreformációval tért vissza, ráadásul a 150 éves török megszállás alatt is elpusztítottak nagyon sokat – mondta a kezdetekről.

Vidékünkön a magyarcsanádi kunkereszt az egyetlen, ami ebből az időből megmaradt.

Aztán a 18. században, a nyugat-európai betelepülők élesztik újra ezt a szokást. Főként védelmet jelentő határkereszteket állítottak, meg az útkereszteződésekhez a boszorkányok ellen védő kereszteket, de így jelölték meg a járványok idején létesült temetőket is. Állítottak ilyen építményeket fogadalomból vagy hálából, esetleg egy-egy család em­­lékezetére, vagy iskolák mellé. Mindegyiknek megvolt a maga története, és mindegyiknek megvolt a maga ünnepnapja is – hangsúlyozta. Mindez a második világháború után szorult ismét háttérbe.

Ma is állítanak

Előfordul azonban, ha ritkán is, hogy napjainkban állít valaki új keresztet. Erre példa a Szent Gellért borház és étterem mellett látható kis építmény, amit – mint az ötletgazda, a vendéglő tulajdonosa, Mihály Zoltán visszaemlékezik – helyiek összefogásával emeltek 2014-ben.

– Van egy nagyon szép, kovácsoltvas keresztem, amit a Délvidéken vásároltam egy kereskedőtől évekkel ezelőtt. Valamikor a 19. században készült Bécsben. Arra gondoltam, jó lenne, ha mindenki láthatná, és útban a misére a Szent István téri templomba szólíthatná az embereket – nyilatkozta lapunknak ak­­koriban.

A ke­­reszt magassága a talapzattal együtt 3,14 mé­­ter, a talapzat szélessége pedig 90 centi. Alá időkapszulát is elhelyeztek. Azóta is a há­­romszög alakú kis tér ékessége. Talapzatán csak egy bibliai idézet áll: „Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Felújításra várva

Szikszai Zsuzsannától azt is megtudtuk, hogy maradtak még felújításra váró keresztek Makón és környékén.

– Az Aradi utcai keresztet, amelyet az 1820-as években állítottak, nemrégiben valamelyest rendbe hozták. Ennek a hasonmása a jángori temetőbe vivő út mellett van, 1823 körül emelték. Ez kőkerítés mögé, egy magánház udvarába került, valamikor a város határát jelezte. Nagyon rossz állapotban van. És vannak a temetőkben lévő, illetve a templomok mellett álló keresztek is, amelyek közül némelyikre ugyancsak ráférne a felújítás – sorolta.