Történetek egy szegvári szív belső kamrájából

Szerencsére messzire vagyunk nagyon nagy városoktól. Olyan városoktól, ahonnan vidéki gyerekként én magam is el akartam futni, szaladni. Majd felnőttként talán vissza ábrándoztam oda, ahol nyitva kellett hagyni négykor a nagykaput, mert jöttek haza a tehenek. Már az első találkozáson ugyanazon nevettünk Krisztiánnal - mondta ezt a még nem a dél-alföldi poros ki faluból származó Grecsó Krisztián, hanem az őt barátilag is és moldvai muzsikával felvezető Szabó Balázs zeneszerző, énekes. 

Milyen visszahozni a Valami népit szülőfaludba? - kérdezte rögtön a dalok után az író beszélgetőtársa, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár. Mint kiderült, az író másként viszonyul Szegvár tereihez, mióta kislányuk van; közös sétáikon mindenhova be kell kéredzkedni, ahol állatot látnak. Megvastagodott hát apa arcán a bőr, hiszen bárhova bármikor becsengetnek és megkérdezik, bemehetnek-e. Mert állatot simogatni muszáj. 

Hihetetlenül fontosak ezek az élő pillanatok, hogy Szegvár nem valami távoli múlt - mondta az író. A Valami népi című novellás kötetben a terek emlékezete, az egymásra rakódó sorsok különösen hangsúlyosak. “Akár a rég- és a közelmúlt falusi históriáit, akár egymás mellett elsuhanó életutakat vagy éppen a saját életének történeteit követi, Grecsó Krisztián novelláiban mindig ott kísért a kíméletlen együttérzés.”

Úgy látom Szegvár ma nagyon más, eltűnt számtalan törvény és világkép, másként működik az egész - tette hozzá Grecsó Krisztián, majd felidézte amikor egy korabeli cimborája neki szegezte, hogy a Pletykaanyu című könyvében elárulta, nevetségessé tette a falut, az ott élőket. Cimborát később egy németországi gépsor mellé sodorta az élet, ahol honvágyában megragadta és belenézett a lejárató könyvbe. Sírt, nevetett, hogy mennyi szeretet van a történetben. Először egy olyan zárt univerzumból látta a világot, ahol mindenki jól ismerte az élet törvényeit. De később egy széttört univerzumból tekintett vissza a falura. 

Ha azzal a hittel dolgozol és élsz, hogy majd egyszer hazajössz és ugyanolyan lesz minden, mint korábban, csalódni fogsz. Minden megváltozik - mondta Krisztián. Szerinte a kérdés az, mit lehet továbbadni: - Bárhol is élek, nem tudok más lenni, mint egy szegvári parasztgyerek. Úgy osztom be a pénzemet, úgy látom a világot. Ha ezt elfogadom, a világom nagyjából sima lehet.