Hódolat az uralkodónak

Én, Első Julien király, Szeged császára, Újszeged uralkodója, Szőreg és Tápé védelmezője, Szentmihály, Tompasziget és Gyálarét örökös ura, a Szegedi Vadaspark főmakija, satöbbi, satöbbi ezennel bejelentem, hogy hajlandó vagyok reátok, egyszerű pórnépekre vetni fényes tekintetemet.

Tudom, ti a korlátozott elmétekkel talán fel sem fogjátok, micsoda kegy ez, hogy felvonulhattok királyi színem előtt. Higgyétek el nekem, hogy az. Mi az hogy, nagyon is!

Ezen jeles alkalomból, hogy tudniillik én rátok, ti pedig uralkodói önnön magamra pillanthattok, még talán azt is engedélyezem én, Első Julien satöbbi, satöbbi, hogy elragadtatásotoknak rövid „óóh” és „ááh” hangokkal tanúbizonyságot adjatok.

Megértem őszinte ámuldozásotok, hiszen a ti parányi agyvelőtök barázdáltsága igencsak csekély, szerény, mondhatni elhanyagolható, s ekképpen ily – ép ésszel szinte felfoghatatlan – mértékű szépségre, mint én királyi fenségem, másképp hogy is reagálhatnátok? Hát „óóhzatok” és „ááhzatok” nyugodtan, áldásom rá.

Ám arra feltétlenül intelek benneteket, alattvalóim, hogy nehogy vademberek módjára ujjal mutogassatok rám, neveletlen kölykök. Őrizzük meg méltóságunkat, elvégre főemlősök vagyunk, nemdebár? Dedebár!

Fényességes színem előtt felvonulhattok, pompás királyi testem megtekinthetitek – de nem túl hosszan! – majd tetszéseteknek hangot adhattok. Az audienciára főhadiszállásomon, a Szegedi Vadasparkban kerülhet sor. Királyi üdvözlettel, Első Julien satöbbi, satöbbi.