2023.12.06. 07:00
Az ókori püspöktől a játékos Mikulásig
Mikulás napja a gyerekek által várt nap, de a felnőttek között is a karácsonyt megelőlegező ajándékozó alkalom. Szent Miklós ünnepe azonban már évszázadok óta fontos napja a legtöbb keresztény közösségnek. December hatodika régi hagyományairól és Szent Miklós püspök történelmi alakjáról Miklós Péter eszmetörténésszel beszélgettünk.
Vármegyénket is járják a Mikulások a napokban, a kisgyermekeket teljes ámulatba ejtve ezzel. Fotó: Karnok Csaba
Szent Miklós a kis-ázsiai Myra város püspöke volt a negyedik században. Életéről keveset tudunk. A katolikus egyházban kibontakozó kultusza meghatározta, hogy ereklyéit az első keresztes hadjárat során, a 11. század végén az itáliai Bari városába szállították. Legendájából több jelenet is ismertté, ezek közül a két leghíresebb a kultuszának is fontos elemévé vált. Az egyik szerint a püspök megtudta, hogy él városában három eladósorban lévő lány, akik azonban nem tudnak férjhez menni, mivel szüleik képtelenek hozományt biztosítani nekik. Miklós egyik éjszaka titokban pénzt, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat csempészett a lányos házba, így lehetővé tette a házasságukat. Ebből ered a Miklós-napi ajándékozás szokása
– mondta Miklós Péter eszmetörténész.
A szegedi egyetem oktatója és a Kodolányi János Egyetem címzetes professzora a másik történetet is összefoglalta.
Három vándordiák betért egy fogadóba, éjszaka azonban a fogadós és felesége a pénzükért megölte és kirabolta őket. A holttesteket a pár földarabolta és besózva egy hordóba rejtette. Miklós püspök éjszaka álruhában arra járt, a bűnösöket megbüntette, a diákokat pedig föltámasztotta. Innen származik napjaink Mikulásának egyik fő tulajdonsága, hogy a rosszakat megbünteti, a jókat megjutalmazza
– magyarázta.
Emellett a püspök a hagyomány szerint vihart csöndesített le, többször megküzdött a sátánnal, akit le is győzött és megláncolt. Ennek emléke a mai szokásvilágban a Mikulás elmaradhatatlan társa, a krampusz.
A pékek és az ügyvédek védőszentje
Az ajándékozó püspök az ortodox kereszténység legnépszerűbb szentje. Minden keleti keresztény templom ikonosztázán, díszes oltárfalán Krisztus, Mária és a templom védőszentje mellett Szent Miklós képe látható, akit az egyetemes kereszténység és a papság égi pártfogójának tartanak.
A magyar egyházi és népi hiedelemvilágban is folyamatosan jelen volt Szent Miklós. Ő a védőszentje a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak, olajárusoknak, halászoknak, hídépítőknek, raboknak, zarándokoknak, eladó lányoknak és diákoknak. Így nem meglepő, hogy a számos közösség által tisztelt és ünnepelt püspök neve a középkortól napjainkig a keresztnévadási gyakorlatban mindig népszerű volt. Ezenkívül sok elterjedt családnév is az ő nevéből van képezve, ilyen például a Miklós, Mike, Mikó, Mikes, Mikocsa, Kós, Kósa vagy Kossa vezetéknév
– mondta Miklós Péter.
Fennmaradt a szokásvilág máig
Kitért arra is, hogy a középkor diákjainak, főleg az egyetemi hallgatóinak népszerű ünnepe volt a miklósolás. Ez zajos, zenés, táncos, borivós mulatozás volt, amely során a diákok maguk közül püspököt választottak, aki vizsgáztatott, majd jutalmazott és büntetett. A Miklós-napi játék aztán kikerült az egyházi egyetemek falai közül és előbb a városi népesség körében lett népszerű, majd része lett a paraszti kultúrának is. A cseh eredetű, napjainkig fennmaradt Mikulás napjához kötődő szokásvilág csak a 19. század közepén jutott el Magyarországra német és osztrák közvetítéssel.
Erre utal a régi szegedi mondás, miszerint „fél, mint német gyerök Szent Miklostul”. December 6-a előestéjén a német polgárság egyik tagja püspökruhába öltözve, láncot csörgetve, oldalán egy krampusszal körbejárta a települést, a német családok és gyerekek iskolai előmenetele iránt érdeklődött és büntetett vagy jutalmazott, ennek a szokásnak az alapja a középkori miklósolás
– mondta az eszmetörténész.
Szegeden nagy kultusza van a püspöknek
Kitért arra is, hogy Szeged régi, a tatárjárás következtében elpusztult bencés monostorának Szent Miklós volt a védőszentje, majd a városban a 13. században megtelepedő domonkos szerzetesek is az ő oltalmába ajánlották rendházukat. A szegedi hajósok és vízimolnárok céhének is Miklós volt a patrónusa.
Szegeden az 1769-ben épített felsővárosi katolikus templom és az 1773-ra elkészült palánki szerb ortodox templom is Szent Miklós tiszteletére van szentelve, utóbbinak Szent Miklós ereklyéinek átszállítása a titulusa.
