2024.01.05. 09:00
A jó fotográfia felrázza a képzelőerőt
A hétköznapokon kedélyes figuraként ismert hódmezővásárhelyi fotóművészt gyakran a szomorú, elégikus témák ihletik meg. Az ismert alkotó különös módon négy évtizedet várt arra, hogy felvételét kérje a Magyar Fotóművészet Szövetségébe.
Dömötör Mihály fotóművész szerint hivatásához sok egyéb mellett megszállottság is kell.
Fotó: Török János
Az első, és múlt év decemberéig egyetlen jelentkezése után majdnem negyven évvel már Dömötör Mihály hódmezővásárhelyi fotóművész is a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. Alaposan végiggondolt, szisztematikusan felépített portfólióját néhány óra alatt elbírálták. A sokak által ismert és elismert vásárhelyi alkotó egykor édesapja ihletésére választotta szakmáját. Ahogy erről fogalmazott: elkértem édesapám, Dömötör János művészettörténész, múzeumigazgató fényképezőgépét, és megörökítettem vele mindent, amit láttam. A történeti ott kezdődött.
A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál
— idézte korábban a szintén hódmezővásárhelyi születésű, később Franciaországban élő Lucien Hervét. Azt már a napokban árulta el nekünk Dömötör Mihály, hogy a fotóművészet számára elképesztő lelki és szellemi kaland.
Nagyjából én határozom meg, mit tegyek, én választom meg a témát és a minőséget, tehát minden az én felelősségem. Hétköznapi emberként, messziről nézve egy jó kedélyű figurának tűnök fényképezőgéppel a kezemben, mégis többnyire elégikus, szomorúságot sugárzó téma ragad meg. Többnyire az ihlet meg, ami már nem az, ami egykor volt. Olykor a pusztulást örökítem meg
— mondta. Nem győzte hangsúlyozni, hogy szerinte a fotográfus az, aki gazdagabban lát, a koncepció ugyanis kevés a maradandó alkotáshoz, hiszen a látvány nem minden. A fotográfus a képet a szemével és a szellemiségével jeleníti meg. És ahogy mondta, amint az értő néző befogadja a műalkotást, lehetőséget kap a létben való gyarapodásra, arra, hogy a szellemileg és érzelmileg is gazdagodjon.
Dömötör Mihály a régi analóg módszert keveri a digitális technikával. Az árnyék rögzítését kihívásnak tekinti, mivel az egy tünékeny dolog és csakis éles fényben jön létre. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és érzékfeletti kalandozás. Saját bevallása szerint ezt a munkát csak megszállottsággal, fanatikusan lehet csinálni.
