2024.03.23. 16:30
Negyvenéves a Zöldág néptánc
Hankó Györgyné Paksi Márta tanító, néptáncpedagógus, néprajzi gyűjtő 40 éve ismerteti meg gyerekekkel, felnőttekkel a magyar hagyományos paraszti kultúra értékeit, folklór ismereteket, kiemelve Szentes és környéke kincseit, helytörténeti szokásait. Az általa indított Zöldág néptáncoktatás – kezdetben iskolai szakkör, majd egyesület, ma hagyományőrző szakkör – történetét levéltári kiállításra gyűjtötte egybe.
– Mártika 1980-tól alsó tagozatos gyermekeknek népénekes gyermekjátékokat tanított, miután tapasztalta, hogy a volt nagycsoportos óvodások komoly énekes-táncos tudással rendelkeznek, és az óvodáskorú gyerekei táncos tudását látva is kedvére volt a tanítás – mondta róla a kiállítást megnyitó beszédében Lakosné Piroska táncpedagógus, akivel régi jó barátnők és kollégák.
1984-től a Klauzál Gábor iskolában szakkört indított Hankó Györgyné, akkor találta ki maguknak a népdalból ismert Zöldág elnevezést, próbatermük akkor az iskola ebédlője volt. Az 1995-ben elsőként megrendezett gyermeknéptánc találkozót kétévente még három követte. Az 1999-2000-es tanévtől lehetővé vált az alapfokú táncművészeti oktatás a zeneiskolában, amelybe a Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület néptáncosai is bekapcsolódtak – idézte fel az egyesület krónikájából a mérföldköveket Lakosné Piroska.
2001-től a Kiss Bálint utca 3. szám alatt kaptak három helyiséget, ott tánctáborokat is szerveztek. Értékes kutatómunkájának eredményét könyvbe foglalta, Szentes és környéke néptánca a XX. században címmel. – Meg kell értetni az emberekkel, milyen fontosak a gyökereink, honnan származnak szokásaink, mindezt a gyerekekkel kell kezdeni – fogalmazta meg nemcsak Piroska, de Mártika is.
– Amit itt láthatnak, csak csepp a tengerben, de tudják, az igazi tenger az, amelyből egy fél cseppet hallhattunk most – nézett a tekerőn dél-alföldi dalokkal közreműködő Nagy Tündére a Zöldág hagyományőrző szakkör vezetője. Elmondta, annyira magával ragadta a népzene és a néptánc, hogy enélkül számára nincs semmi érték.
– Úgy érzem, ezt át kell adni másoknak, még ha ők ezt nem is érzik fontosnak. Sokan kérdezik tőlem, miért csinálom még, minek ez? Úgy vagyok vele, a próbák – ahol éneklünk, tánclépéseket gyakorolunk, és ezekről beszélgetünk – mindennél fontosabbak és többet adnak, mintha csak otthon üldögélnénk – magyarázta.
A levéltárban november elsejéig megtekinthető dokumentumok a negyven év fontos állomásait járják végig, a legutóbbi kiadvány a Csodafiú-Szarvas népzenei népdaltár, amelynek az iskolai oktatásban szánna szerepet Hankó Györgyné.
