Tojás svájci sapkában és a hallgató pszychéje a rázós szigorlatot megelőző éjjel – Természet alkotta műremekek csodálhatók meg

A Mi Szabadegyetemünk címet viselő sorozat keretében nyílt tárlat a Szent-Györgyi Albert Agórában különleges, természet alkotta műremekekből. Az úgynevezett löszbabákat Szónoky Miklós geológus, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földtani és Őslénytani Tanszékének nyugalmazott docense gyűjtötte évtizedeken át.

Árvai Anita, az Agóra szakmai munkatársa, a tárlat rendezője, a gyűjtő egykori tanítványa elmondta, hogy a kiállítással arra szeretnék rácsodálkoztatni a látogatókat, hogy maga a természet is milyen nagyszerű szobrász lehet.

Szónoky Miklós lapunknak elmondta, hogy miután diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetem biológia-földrajz-geológia szakán, pályáját az iparban olajbányászként kezdte 1962-ben. Tehetségének, szaktudásának és szorgalmának köszönhetően mindössze 26 évesen lett Szank vezető geológusa, ahol 250 ember és 40 termelőkút tartozott felügyelete alá. 1967-ben meghívták az akkori József Attila Tudományegyetemre tanársegédnek. A fizetés jóval kevesebb volt, de kötelességének érezte, hogy tudását és gyakorlati tapasztalatait átadja a következő generációknak. Kétszer választották hallgatói az Év tanárának.

A geológia iránti szenvedélye áthatotta egész munkásságát. Úgy fogalmazott, hogy a geológia gyakorlatilag az evolúció veleje, ráadásul a művészettörténet is szorosan kapcsolódik a kövekhez.

 – részletezte.

Szónoky Miklós geológiai tárgyak sorát oktatta, de a fő szakterülete az őslénytan, az evolúciós folyamatok és az üledéktan volt. Évtizedeken át vezetett terepgyakorlatokat az egyetemen, kutatásai során a Pannon medence pliocén és pleisztocén rétegsorait vizsgálta. 1989-től a régészek számára is végzett kőzeteredet vizsgálatokat, és 12 éven át tartott karokon átívelő népszerűségnek örvendő speciálkollégiumot Ásványok, kőzetek, ősmaradványok az európai művészettörténetben címmel, jelenleg pedig A geológia szerepe a művészet- és kultúrtöténetben címmel ír könyvet. Terepi munkái során gyűjtötte össze az úgynevezett konkréciószobrokat, népnyelven löszbabákat vagy más néven – lyukas belsejük miatt – csörgőköveket.

Különféle Madonnák, a milói Vénusz löszbaba-változata, gyümölcs- és állati formák is megtekinthetők az asztalokon. A műcímek a gyűjtő kiváló humoráról és kreativitásáról árulkodnak, mint például a „seprűnyélen lovagló boszorka”, a „hallgató pszychéje a rázós szigorlatot megelőző éjjel”, a „tojás svájci sapkában”, a „kacsa félrecsúszott csokornyakkendővel”, a „kövér medve, girehes medve” vagy a „pocakos törpe hátizsákkal”. Szónoky Miklós elmondta, a szellemi tevékenység non plus ultrájának a humort tekinti. Ennek fényében válaszolt, amikor a címválasztásokról faggattam. 

 – jegyezte meg nevetve.