A Török név kötelez

Apa és fia, avagy a Török pólódinasztia. Fotó: Schmidt AndreaTörök Béla jött, látott és győzött. A 202 centiméteres ifjú pólós a Szegedi Vízipóló Suli után immár a felnőtteknél is letette névjegyét: élete első OB I-es mérkőzésén három góllal járult hozzá a Szeged Beton 18–3-as győzelméhez a Neptun ellen.

– Sokan kérdezték már, hogy megünnepeltem-e a debütálást – mondta a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium harmadikosa. – Nem igazából. Hazamentem, ott persze nagyon örültek, gratuláltak, szóval örökre emlékezetes dátumként marad meg számomra a 2007. január 13. Kezdésként mindjárt három gólt szereztem, erre azért nem lehetett számítani. Természetesen ez jó érzéssel tölt el, de olyan játékosnak tartom magam, ha valaki jobb helyzetben van, gondolkodás nélkül passzolok.

Elmondta, bár príma pólósnak tartja, nem nagyon szimpatikus neki a világ legrettegettebb gólvadásza, Alexandr Sapics. A szerb világklasszis, aki az orosz Sturm Csehovban pólózik, ugyebár nem az önzetlenségéről híres.
– Példaképemnek édesapámat és nagybátyámat, dr. Török Tibort, a világ legjobb játékosának pedig Kásás Tamást tartom. Jó lenne, ha egyszer sikerülne hozzá hasonlítanom. Elsőrangú a védekezésben, a kiszolgálásban, a végrehajtásban. Szóval nálam ő a No. 1.

Ezer tálca süti

Török Bélánál mostanság nem találni boldogabb embert: – Szinte el sem hiszem, ami most velem történt. Debütáltam az OB I-ben, dobtam három gólt, nyert a csapat, én szereztem a Szeged 100. találatát, nagybetűs lettem. Ha mindent összeadok, vinnem kell legalább ezer tálca sütit a fiúknak. Anya már készül...

Az előbb említett családi háttér meghatározta, befolyásolta döntését, nem nagyon kellett azon gondolkodnia, hogy milyen sportágat válasszon.
– Egyáltalán nem kényszerítettek, de igazából szóba sem kerülhetett más, mint a póló. Édesapám játékára nem emlékezhetem, hiszen hároméves voltam, amikor visszavonult, de a nagybátyámat annál többet láttam meccseken. Hatévesen Lihotzky Karcsi bácsi felügyelete mellett kezdődött a pályafutásom, később Lengyel Gábor lett az edzőm.

Korosztályos bajnokságokban három- négy éve szerepelek, ez alatt Lakó Gábor, Kárász Sándor, Dalmády Ernő, a legutóbbi időszakban pedig Éles Vilmos volt a trénerem. És immár két hete Gyöngyösi András is foglalkozik velem.

Bécit – így szólítják csapattársai – már eddig sem kerülték el a sikerek, tizennégy éves korától folyamatosan tagja a különböző korosztályos válogatottaknak.
– A jövőre vonatkozóan is vannak terveim: a nyáron ki szeretnék jutni a válogatottal a máltai ifjúsági Európa-bajnokságra, a Betonban pedig jó lenne stabil csapattagságot kiharcolni – szóval nem fogok unatkozni, lesz bőven feladatom.

Dr. Török Béla, a büszke apa

A '80-as években, valamint a '90-esek elején a szegedi pólóbarátok egyik kedvence volt dr. Török Béla. Tizenkét éven át játszott a Szegedben, a 255 OB I-es mérkőzésén 387 gólt szerzett, volt válogatott kerettag, játszott az Universiadén. Amikor 1993-ban elbúcsúzott az aktív játéktól, azonnal megválasztották a Szeged Vízilabda Egylet elnökének, amely tisztséget hat esztendőn át töltötte be.
– Az egész család nagyon örül Béci remek debütálásának – mondta az ügyvédként dolgozó büszke édesapa. – A meccs után azonnal telefonált, őszintén bevallom, nem akartam elhinni, hogy három gólt dobott. Azt gondoltam, csak ugrat. Körtvélyessy Péter klubelnök is felhívott, gratulált, nagyra értékeltem ezt a gesztust. A jövőről annyit: amennyiben a fejlődése nem törik meg, ha megfelelően lesz menedzselve, bármi, még válogatott is lehet belőle. Most már a gyerek sem lóg ki a sorból: anyai nagyapja, Szendrei Sándor az '50-es, '60-as években a Szegedben és a Szentesben játszott az OB I-ben, aztán következtem én, majd Tibor öcsém, most pedig már Béci is élvonalbeli pólós lett.