Érem a célkitűzése a pekingi paralimpián

– A karácsony felemás volt – emlékezett Béres Dezső –, ezt az ünnepet nagyon szeretem, viszont most végig betegeskedtem, magas lázzal, megfázással nyomtam az ágyat, most már jobban vagyok. A szilvesztert is otthon, szeretteim körében töltöttem, és tévét néztem, amint gondolom, még nagyon sokan tették ezt rajtam kívül. A pihenés, a lazítás után a héten kezdődik az edzés, a felkészülés a 2007-es kihívásokra.

És akad majd feladat bőven. Az előzetes tervek szerint márciusban rendezik meg az országos bajnokságot, majd májusban a kanadai Vancouverben kerül sor a bocsások Világkupájára. A tavalyi esztendő a nemzetközi porondon ezüstérmeket hozott (horvát nyílt bajnokság, montreali verseny, világbajnokság), de Dezső még sincs „elszállva", reális terveket fogalmazott, fogalmaz meg.

Eredmények, edzői vélemény

Béres Dezső hazai viszonylatban aranyos, nemzetközi téren ezüstös évet zárt 2006-ban. Itthon megnyerte a Kentaur-kupát, a vidék- és az országos bajnokságot. A horvát nyílt bajnokságon – a miskolci Gyurkota Józseffel az oldalán – párosban második lett, és ugyanezt az eredményt érték el Montrealban, a Rio de Janeiróban rendezett világbajnokságon, továbbá a világranglistán is a második a Béres, Gyurkota duó.
– Megalapozott, folyamatos megalapozott, folyamatos – mondta Rétfalvi Róbert edző –, éppen ezért szerintem a pekingi paralimpiára elsősorban mentálisan, fejben kell felkészülnie. Mindent a sportnak, a bocsának rendel alá, napjait is aszerint építi fel. Áldoz is rá, a közelmúltban vásárolt új labdákat. Idén a legnagyobb kihívás a vancouveri Világkupa lesz, erre kell jól felkészülnünk, illetve előteremteni az anyagiakat a tengerentúli részvételhez.

– Mindig is az volt a célom, hogy az első hatban végezzek, ez sikerült: Kanadában egyéniben bronzérmes, a brazíliai világbajnokságon ötödik lettem, a párossal pedig stabilan tartjuk ezüstös pozíciónkat. Arra büszke vagyok, hogy egyéniben sikerült előrelépnem a világranglistán, pillanatnyilag a negyedik helyen állok. Hogy az idei aranyév lehet? Ha az a kis szerencse mellénk szegődne, ami a vébén a portugálokat támogatta – 4:3-ra, egyetlen jó dobással nyertek a fináléban – az, úgy gondolom, Jocival nekünk is elég lenne a végső sikerhez. De maradjunk a realitásoknál: párosban dobogón szeretnénk végezni a Világkupán, egyéniben pedig továbbra is a legjobb hat közé jutást célzom meg. Peking? Természetesen már gondolok a paralimpiára, titkos vágyam ott az érem lenne.

Az is érdekelt, hogy miként él egy sikeres sportember, még ha mozgáskorlátozott is, hogyan boldogul ebben a „farkastörvényes" világban. Van-e valamilyen vágya, kívánsága?
– Nem vagyok nagy igényű, tisztában vagyok a realitásokkal, de annak nagyon örülnék, ha végre sikerülne munkát találnom. Persze így, hogy kerekes székhez vagyok kötve, csakis ülőmunkát végezhetek, például a számítástechnikában tudnám magam hasznosítani, van képzettségem, gyakorlatom ezen a téren. Tényleg nagy „győzelem" lenne, ha ez sikerülne, és végre dolgozhatnék...