Herceg: túl a négyszáz bajnokin

– Tudta, hogy az OSC elleni meccsen szerepel 400. alkalommal az OB I-ben?
– Mivel egyáltalán nem vagyok statisztikus alkat, nem tudtam. Különben is, ezek a jubileumok csak azt mutatják, hogy milyen gyorsan múlik az idő. A negyedik iksz felé közeledek, nem annyira jó dolog ám ezzel szembesülni.

– Arra talán csak emlékszik, hogy melyik csapat ellen kezdődött élvonalbeli pályafutása?
– Kicsit szégyellem magam, de csak tippelni merek: azt hiszem, a KSI volt a rivális, és 1988-at írtunk. A végeredmény sincs meg, de valószínűleg nyertünk, mert akkoriban jó csapata volt a Szolnoknak.

Izraeli bajnok

[namelink name="Molnár Péter"] 1971. szeptember 18-án Szolnokon született. A helyi csapatban lett 17 évesen OB I-es pólós, majd a folytatásban játszott a Szeged VE-ben, a Vasasban, az Újpestben, majd visszatért Szegedre, a Beton VE-be. A várnai junior Eb-n 1990-ben harmadik lett, a fukuoakai ('95) és a palermói ('97) Universiadén második. A Vasassal kétszer nyert MK-t ('96, '98), háromszor lett bajnoki ezüstérmes ('96, '97, '98). Bronzérme is van az OB I-ből, azt a Szeged Betonnal szerezte (2005). Bajnok még nem volt Magyarországon, Izraelben (ASA Tel-Aviv, 2004) viszont igen.

– A folytatásban sokfelé megfordult, jó eredményeket ért el, büszke lehet rájuk. Elmúlt már 35 éves, mégis az egyik leglelkesebb pólósa a Betonnak. Mi hajtja még?
– Hat évvel ezelőtt az Újpestben játszottam, de elfogyott a pénz. Szerencsém volt, mert megkeresett a Szeged, ebben a gárdában, a városban mindig jól éreztem magam. Hajt a kihívás, minden edzésen meg akarom mutatni, jobb vagyok a fiataloknál. Meg aztán a bajnokságban is vannak bőven feladatok: a komoly célok állandóan feltüzelnek. A Betonnál ebben nincs hiány. Jó érzés lemenni az edzésre, öröm a fiúk között lenni, összetartó kis társaság ám a miénk. Igaz, ebben a jó eredmények is nagyban segítenek.

– Nehogy félreértse, eszem ágában sincs visszavonultatni, de azért csak megkérdezem: meddig még?
– El kell ismernem, egyre sűrűbben veszem észre magamon, hogy fáradékonyabb vagyok, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, de két-három évadot még biztosan kibírok. Persze csak akkor, ha az egészségem is engedi. Pozsgay Zsolt volt az edzőm 1993-ban, amikor súlyos vállsérülést szenvedtem. Na akkor rendesen megijedtem, de később szerencsére elkerültek a komolyabb problémák. Kisebbekből azért kijutott, például az orrcsontom is eltörött, de ezek jószerével szóra sem érdemesek.

– Két év után lesz újabb szegedi érem a szezon végén?
– Egy hete csapatunk kapitánya, [namelink name="Varga Péter"] nyilatkozta az önök lapjában, minden vágya, hogy döntőt játsszon a Beton. Elárulhatom, nekem is ez a nagy álmom, de a realitás a bronz. Ez mindenképp elvárható a Szegedtől.

– Ma rendezik szülővárosában a Szolnok–Szeged összecsapást. Presztízscsata?
– Már nem tartom annak, bezzeg régen! Emlékszem, '92-ben olyan lámpalázas voltam, amikor a volt együttesem ellen játszottam, hogy a szünetben a Szeged kispadja helyett a szolnoki felé kezdtem úszni...

Kellenek a pontok

Már csak három forduló van hátra a férfi vízilabda OB I alapszakaszából. A mai játéknapon a harmadik helyen álló Szeged Beton VE utolsó idegenbeli meccsét Szolnokon játssza. Az esélyek egyértelműen a vendégek mellett szólnak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Cseh Sándoréknak az elmúlt években néhányszor sikerült megtréfálniuk a betonosokat.
A másik megyei együttesünk, a Legrand-Szentes a ligeti uszodában az erős középcsapattá vált BVSC-t fogadja. A Neptun idegenbeli legyőzése jót tett Tordayék önbizalmának, egyáltalán nem lenne elképzelhetetlen, hogy a szentesiek otthon tartják a két pontot. Mindkét összecsapás 18 órakor kezdődik.