Szuszi most már tényleg befejezi

Az egyetlen szentesi olimpikonnak nincs hiányérzete, szerinte jól játszottak a kínai fővárosban, és bármit csinálhattak volna a bronzmeccs utolsó percében, az ausztrálok mindenképp megkapták volna a bírói segítséget. Szuszi most pihenni szeretne, és meglátogatni barátait, rokonait, akikkel rég nem találkozott.

– Úgy érzem, bármit csinálhattunk volna, az ausztrálok mindenképp kapnak egy emberelőnyt az utolsó percben. Az a centerpassz rövid volt, és én azt hittem, időben megszerzik a labdát a besegítő társak – mondta az olimpiai bronzmeccs utólag sorsdöntővé vált játékvezetői ítéletéről Szremkó Krisztina, akit kiállítottak a lefújás előtt néhány másodperccel. A kengurusok belőtték az emberelőnyt, utána hosszabbítás következett, s mivel ott sem tudták legyűrni egymást a felek, büntetőpárbaj várt a csapatokra.

– Amikor Patrícia egymás után két ötméterest hárított, nagyon bíztunk benne, hogy mi nyerjük meg az ütközetet. Ugyanakkor nem jó előjel volt, hogy a két legjobb lövőnk, Valkai és Primász Ági addigra már kipontozódott, s így nem vehettek részt a mindent eldöntő párbajban.

Szremkó Krisztina nem vesz búcsút a szentesi strandtól, de játszani már nem szeretne.
Fotó: Tésik Attila
– A mérkőzés elvesztése megrázta a csapatot, mégis más volt ez a kudarc, mint Athénban, ahol nem játszottak jól, egység sem volt a hölgyek között, és csupán hatodikak lettek. – Évekig nyomot hagy az emberben egy ilyen kihasználatlan lehetőség, de koránt sincs bennem olyan hiányérzet, mint 2004 után volt. Pekingben ugyan nem nyertünk érmet, de érdemesek voltunk rá, és ezt bizonyítottuk is. Már gyerekkoromban a céljaim, álmaim között volt, hogy részt vegyek egy olimpián, és ott tisztességesen szerepeljek. Athén után az motivált, hogy végre megmutassuk, mire vagyunk igazán képesek – tette hozzá Szuszi, aki fáradtan érkezett haza Pekingből. Az elveszített bronzmérkőzés után megnézték a női kézilabdacsapat utolsó fellépését, és látták a férfi pólósok diadalmenetét is, esténként pedig együtt ünnepelték meg a magyar küldöttség sikereit. Az utolsó napon még maradt idő vásárlásra, aztán jöhetett a több mint tízórás repülőút kényelmetlen, szűk ülésekben.

– Elcsigázottságunkat némiképp feledtette a budapesti fogadtatás, ami nagyon jólesett mindannyiunknak. A barátom hozott haza, és ahogy lepakoltam, lementem a strandra, ahol rengetegen – ismerősök és ismeretlenek is – gratuláltak. Bárhol megfordultam, mindenki meg akart vendégelni, a barátaim pedig estére meglepetésbulit szerveztek a tiszteletemre – mesélte Kriszti, aki jövőben más ritmusban tervezi az életét. – Sokszor mondtam már, hogy abbahagyom a pólót, de most tényleg így is lesz. Szándékomat közöltem az egyesület korábbi elnökével, Beleon Zsolttal is. Nyugodt hétvégéket szeretnék, amikor meglátogathatom a rokonaimat, barátaimat, akikkel rég nem találkoztam. Jövő héten például Primász Ágnes esküvőjére vagyunk hivatalosak kedvesemmel. A szentesi strandtól természetesen nem veszek búcsút, hiszen a vállalkozásomat is itt működtetem, illetve az utánpótlás-nevelésben is szeretnék tovább dolgozni. Idén télen végre talán elmehetek síelni is.