2014.06.19. 15:51
Szeretne újra példaképpé válni - Czene Attila 40 éves
Czene Attila 40 éves lett. Az 1996-os atlantai olimpián 200 méteres vegyes úszásban aranyérmet nyerő szegedi sportoló pályafutása után is mozgalmas életet él, tanult az Egyesült Államokban, dolgozott államtitkárként, jelenleg pedig a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke. Születésnapi célja: szeretne lefogyni, hogy a tömegsport által újra példaképpé váljon.
- Éppen ma lett 40 esztendős. Annyinak is érzi magát?
– Igen, talán mondhatom, hogy utolértem a koromat. Régebben edzőm, Széchy Tamás sokszor kiemelte, hogy „retardált" típusnak számítok, a szónak annak az értelmében, hogy éretlenebb vagyok a koromnál. Ez a sportban előny, hiszen több időnk volt építkezni. Azóta változott a helyzet, átléptem a száz kilót, viccesen szólva emberszámba vesznek. Ez már a férfikor.
Czene Attila: 40! Fotó: Karnok Csaba
– Említette a súlyát. Zavarja?
– Persze. Az utóbbi években többet beszéltem a sportról, mint amennyit űztem. Ezért fogadom meg a 40. születésnapomon, hogy a következő tíz évben tömegsportolóvá válok. Remélem, nem hangzik nagyképűnek, de szeretnék újra példaképpé válni.
Születési idő: 1974. június 20.
Születési hely: Szeged.
Klubjai: Szegedi EOL (1980–1987), Bp. Honvéd (1987–1988), Ú. Dózsa (1988–1990), Rendészeti SE (1990–1992), Sport+ SE (1993–2000).
Edzői: Banka Péter, Széchy Tamás, Michael A. Chasson.
Eredményei: olimpiai bajnok (1996, Atlanta, 200 m vegyes), olimpiai bronzérmes (1992, Barcelona, 200 m vegyes), háromszoros vb-bronzérmes (1994, 200 m vegyes, 4×100 m vegyes, 1998, 4×100 m vegyes), háromszoros Eb-ezüstérmes (1993, 200 m vegyes, 1995, 200 m vegyes, 4×100 m vegyes), 39-szeres magyar bajnok.
Elismerései: Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), az év úszója (1996, 2000).
Posztjai: a Nemzetközi Úszószövetség Sportolói Bizottságának tagja (2005–2009), a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sportügyeket felügyelő államtitkára (2010–2012), a Nemzeti Sport Intézet főigazgatója (2012–2013), a Magyar Olimpiai Bizottság tagja (2005–), alelnöke (2014–), a szabadidősportért felelős tagozat vezetője (2014–), a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke (2013–).
– Ötévesen kezdett el úszni Szegeden. Miért éppen ezzel próbálkozott?
– Volt előzménye: a SZUE régi medencéjébe kétszer is majdnem belefulladtam. Egyszer úgy „belebugyborogtam" a vízbe, hogy a lábamnál fogva húztak ki. Amikor ezt a szüleim meghallották, azonnal elküldtek tanfolyamra, 1979-ben az akkor elkészült új uszodában kezdtem. Lassan ment az eleje, nehezen másztam be a hideg, klóros vízbe, sokat is sírtam. Aztán egyszer Gyémánt Imre bácsi finoman belevágott a medencébe, és azt mondta: „hajrá, hadd menjen". Akkor úsztam le először 50 métert.
– Mikor dőlt el, hogy versenyző lesz?
– Folyamatosan kaptam a visszaigazolásokat. Ahogy nyertem a korosztályos bajnokságokat, úgy nyert értelmet a sok korai kelés és edzés. Az amerikai Matt Biondi és a szovjet Vlagyimir Szalnyikov volt a példaképem. Az is adott egy lökést, amikor a győzelmeim után mostani nevén a Tisza-parti Általános Iskolában bemondták a sikereimet, a többiek megtapsoltak. Büszke voltam.
– Kilencévesen drukkoltam végig a 200 méter vegyes döntőjét az atlantai olimpián 1996-ban. Emlékezetes volt, ahogyan az 1-es pályán megnyeri a versenyt. Engem meglepett a győzelme. Önt?
– Korábbról indítanék. Emlékszem, amikor még Szegeden, a tévé előtt ülve bámultam Darnyi Tamás és Szabo Joe sikereit. Ezek után elhiheti, micsoda élmény volt, hogy 18 évesen, a barcelonai olimpián a győztes Darnyi mögött harmadik lettem. Kicsit nekem is szólt a Himnusz. De egy évvel korábban, az 1991-es világbajnokságon hittem el először, hogy a legjobbak közé juthatok. Akkor kilencedik lettem, és amikor visszanéztem a közvetítést, Knézy Jenő azt mondta: „nem sokáig úszik már ez a fiú a B döntőben". Szóval 1992-ben azt gondoltam, az a bronzérem a csúcs. 1996-ban pedig valóban kisebb meglepetésre, de az arany is összejött.
Atlanta hőse.
– Amikor végignéztem az eredményeit, meglepett, hogy „csak" olimpiai bajnok.
– Más is így van ezzel. Van, hogy úgy mutatnak be, hogy „olimpiai, világ- és Európa-bajnok", olyankor helyesbítenem kell. Éppen ezért nem tudtam teljesen Darnyi utódjává válni, hiszen ő szinte verhetetlen volt. Amikor meglett az olimpiai arany, bár csak 22 éves voltam, elképesztően fáradtnak éreztem magam. Főleg lelkileg. Tudtam, hogy több arany nincs bennem, ezért döntöttem úgy, hogy változtatok, és az Egyesült Államokba mentem tanulni. Bár sokan féltettek ettől, 2000-ben azért még beállítottam Sievinen rövidpályás világcsúcsát, majd az olimpián negyedik lettem.
A 200 vegyes atlantai döntője.
Táncosként feleségével, Petrával.
– 2001 elején hagyta abba az úszást, majd 2004-ben tért vissza Magyarországra. Sokakat meglepett, hogy a Szombat esti láz és a Celeb vagyok, ments ki innen! című tévéműsorokban is feltűnt.
– 2004-ben még szenior-vb-t nyertem a korosztályomban, a 82 kilogrammos versenysúlyommal tértem haza. Itthon azonban ezt csak néhány hónapig tudtam tartani, amikor a Szombat esti láz felvételei voltak 2006-ban, már feszült rajtam a ruha. A műsorba egyébként feleségemet, Petrát hívták, ő jelezte, hogy velem szeretne táncolni. Aztán mindkettőnkből kijött a versenyszellem, és meg is nyertük az első szériát. A Celeb vagyok, ments ki innen! tulajdonképpen ennek a folytatása volt. Ez a két műsor kellett ahhoz, hogy újra felfedezzenek az emberek.
– Már pályafutása alatt tagja volt a Magyar Úszó Szövetség elnökségének, jelenleg a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke. A sportdiplomáciában képzeli el a jövőjét?
– Mindenképpen szerettem volna a sport mellett maradni, azt pedig Gyárfás Tamás mondta, hogy egy olimpiai bajnoknak érdemes itthon dolgoznia, hiszen ilyen megbecsülést más országban nem kapna. Nem tervezek előre, nem vágyok különböző pozíciókba – eddig az egész életem úgy alakult, hogy megtaláltak a feladatok. A jelenlegi munkámat nagyon szeretem, fontos, hogy a szabadidősportot a legszélesebb körben népszerűsítsük.
Államtitkárként a parlamentben.
– 2010 és 2012 között a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sportügyeket felügyelő államtitkáraként dolgozott. A medencében mindig a leggyorsabb nyeri a versenyt, a politikában viszont nem ennyire egyértelműek a dolgok. Hogy boldogult abban a közegben?
– Megtisztelő volt a felkérés, amit Schmitt Pál köztársasági elnöktől kaptam, nem is sokat gondolkoztam rajta. Nem ijedtem meg a feladattól, két és fél év alatt jogilag és szakmailag is sikeres átalakítást végeztünk. A politika viszont teljesen más habitust kíván, az egy külön életforma, amelybe bele kell tanulni.
– A SZUE 100 éves születésnapján elmondta, szeretne segíteni egy új szegedi uszoda felépülésében. Van erre lehetősége?
– A legfontosabb, hogy az úszók és a vízilabdások összefogjanak, és a 2015-ös tao-pályázatra egy sikeres anyaggal készüljenek. Azt gondolom, korábbi államtitkárként ebben tudok segíteni. Hogy mikor lesz ebből valami? Egy év múlva már lehetnek konkrétumok.
