2017.06.24. 10:52
A paralimpiára hajt a 13 éves Rescsik Csaba
A zsombói Rescsik Csaba is rajthoz állt az elmúlt hétvégén a kajak-kenu-válogatón. A 13 éves fiú álma, hogy egyszer paralimpiai résztvevő legyen. Csabi a Csakazért SE ülőröplabda-csapatában kezdett el sportolni, ekkor lett a mozgás szerelmese. A kajak mellett még sportlövőedzéseken is szerepel. Nagyinterjúnkban rendhagyó módon tegeződve beszélgettünk vele.
– Semmi ülőröplabda?
– Most már régóta nem! Az az igazság, hogy labdát sem vettem azóta a kezembe. De sportolok, mozgok, új kedvencre találtam.
– Tetszik a kajak-kenu?
– Nagyon! Amikor a hajóba ülök, és elkezdek evezni, akkor olyan vagyok, mint a többi gyerek. Megyünk a Tiszán együtt, nagyon élvezem.
– Borultál már?
– Egyszer! Sokáig bírtam ám! Az ősszel lesz két éve, hogy elkezdtem edzésre járni. Idén tavasszal sikerült megmártóznom a Tiszában. Ekkor ötfokos volt. Edzőm, Czinege Zsolt egyből ott volt mellettem, így csak kis időt töltöttem a hideg vízben, anya gyorsan felöltöztetett, mentünk is haza. Szerencsére nem lett semmi bajom.
– Az elmúlt hétvégén a Maty- éren versenyeztél. Milyen volt a nagyok, a felnőtt válogatott sportolók között csatába szállni?
– Hú! Nagyon nagy élmény. Sokat figyeltem őket. Mi a jó technika, miben kell fejlőd- nöm, rengeteget lehet tanulni a magyar klasszisoktól.
– Hogy sikerült a verseny?
– Már a rajt igen furcsa volt, mert hatalmas volt a szél, így nem tudtunk a rajtgépbe beállni. Éppen ezért fogták a hajónkat. A rajtom jól sikerült, kétszáz méteren indultam. A vége már nem volt annyira jó, de hát még nagyon fiatal vagyok, a hajrában kell fejlődnöm.
– Sokat erősödtél!
– Köszönöm a dicséretet. Azért is választottuk a kajakot, mert így a hátam is meg- erősödik.
– Kétszáz a számod?
– Á, dehogy! Voltam Győrben egy maratoni versenyen, ott öt kilométert eveztem.
– Van riválisod?
– Nincs! Magyarországon egyedüli vagyok, aki az utánpótlásban versenyez, így a felnőttek között indultam a Maty-éren. Jól mutattam Suba Robiék mellett, akik olyan izmosak és nagyok mellettem, mint egy felhőkarcoló.
– Az rendben van, hogy kajakozol, de közben a sportlövészetet is rendszeresen űzöd. Miért?
– Mert az is tetszik! Kajakedzésem háromszor van egy héten, lőni pedig kétszer járok Dorozsmára. Légpuskával lövök, indultam már az ép sportolók között, és az országos bajnokságon hatodik lettem.
– Hogy találtál rá a lövészetre?
– Zsombón búcsú volt. Én a céllövöldében ügyeskedtem, amikor a Céltudat SE edzője, Jákó Csaba meglátott. Egész jól ment, repkedtek a pálcák, ekkor mondta, hogy menjek el hozzájuk. Végül a puskát választottuk a pisztoly helyett, mert azt a vállammal meg tudom tartani. A kajak éppen ezért jó, mert a karom erőssé válik a sok edzéstől.
– Tanulsz, sportolsz. Hogy bírod?
– Jól! Jó dolog közösségbe tartozni, edzeni, versenyezni.
– A paralimpia álmaid között szerepel?
– Még nagyon fiatal vagyok, de persze gondoltam már rá. Mindkét sportágam szerepel a műsoron, még nem döntöttem el, hogy melyiket csinálom majd csak a későbbiekben, de most még szeretném mindkettőt rendszeresen űzni.
– Hogy megy a suli?
– Most voltam hatodikos. A természetismerettel gyűlik meg leginkább a bajom, de a több tantárggyal nincs gond.
– Tudják az osztálytársak, hogy milyen jól sportolsz?
– Igen, leginkább onnan, hogy a közösségi oldalon megosztjuk, milyen eredményt értem el. Ebben idén nem volt hiány, így aztán sokan gratuláltak.
– Czinege Zsolt edző szigorú veled?
– Sokat követel, de amit kér, azt elvégzem. Szeretek edzeni, pedig másfél-két órát szoktunk gyakorolni. Nagyon vártam a jó időt, hogy végre a Tiszára menjünk, mert gyönyörű a folyó. Micsó Janicsnál kezdtem el kajakozni, én egy speciális hajóban evezek, több órát ültem benne, mire kialakították nekem a belsejét. Most már tökéletes, nagyon jó benne evezni.
– Látom, már olyan pólód van, mint Kárász Annának, vagy éppen Birkás Balázsnak.
– Mivel a DÉMÁSZ-Szegedi Vízisport Egyesület tagja vagyok, így ha médiaszereplés van, akkor ezt kötelező felvenni. Minden szerelésem van, én is ennek a nagy és patinás klubnak vagyok az igazolt tagja. Ez a jó benne, csapathoz tartozom.
